A lényeg a folyamatosság, állandóság, vagy nem?!
De mostmár vége!
Vége?!
Hát, legalább péntek este van...
Ja, jut eszembe, a jövő hét is előre lepapírozott, hétfőn-kedden 12 órás műszakkal kezdek, úgyhogy az is "méltó folytatása" lesz az elmúlt heteimnek.
A munka, a barátságok, a szerelem, a minden, szóval MINDEN nagyon minuszos, sírós, és "jajjjdenagyonsajnálomszegényandikát!" volt.
És ha lelki szarjaim vannak, az nálam mindíg testi tüneteket produkál, úgyhogy épp ideje volt belerokkanni a sok nyomorúságba.
Tegnap már csak fájdalomcsillapítóval, plusz vastagon bezselézett / lezsibbasztott / gyógykrémezett derékkal, egy hatalmas sállal rákötözve jó erősen, csak így sikerült kicsit tompulni, és aludni.
Aludni?!
Lassan megdöntöm az ébrenléti világrekordot, az alvás, mint olyan kikerül a szótáramból, helyette az éberen pörgés, forgolódás, szenvedés veszi át a szerepet.
Úgyhogy most szólnék Kedves Univerzum, haggyá' má' békén végre!
Szeretném!
És arra is rájöttem, hogy csoda jó fej gyerekeim vannak!
Ha már minden szar, akkor ezt ők pontosan érzik, hihetetlenül érzékeny radarjaik vannak a lelki nyűgjeimre.
Tudják mikor van az, amikor nem szabad túlfeszíteni a húrt, mert Anya robban, omlik, összeroskad.
És most érzik.
Édesek, kedvesek, tüneményesek, szóval imádnivalóak!
Ha már minden szar, ez legyen rendben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése