Még "szerencse", hogy egyedül élek!
Tegnap este a tv-n aludtam el, és hajnalban arra keltem, hogy tök sötét van, a tv kikapcsolt, viszont az akváriumban ezerrel bugyognak a kis légbuborékok.
Alap esetben lefekvés előtt ledugaszolom, hogy csak forgassa a vizet, ne szívjon hozzá levegőt, de ezt most elaludtam.
Mivel ismerem a lakásom, tudom mi hol van, kikászálódtam a vak sötétbe, és elindultam kihúzni a dugaszból a levegőztetőt.
Csak egy bibi volt: valahogy nyitva maradt a beépített szekrényem ajtaja, és sikeresen neki gyalogoltam.
Az ajtó éle / hegye, kontra Andika szeme alja.
NAGYON drukkoltam, ne nézzek ki reggelre annyira szarul, mint amennyire fáj!
Kicsit nehéz lenne megmagyarázni, miért is van moki a szemem alatt.
Általában a bántalmazott nők azzal intézik el ezt az "eltitkolni való szégyenfoltot" az életükben, hogy : á! csak nekimentem a szekrénynek!
És bakker, én tényleg CSAK nekimentem a szekrénynek!
Nem, nem lila (még), de az arccsontom nagyon fáj, plusz be is van dagadva egy csöppet, szóval mák, hogy egyedül élek, nekem talán elhiszik, hogy semmi nem volt, csak a szekrény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése