Sokszor csak utólag esik le a dolog, hogy basszus! ez ezért, meg ezért volt.
Ha megszűnik a kórság a lelkemben, elmúlnak a testi tünetek is.
Na de hogy ez fordítva is működjön?!
Már 2 hete letutiztuk, hogy hétvégén mennek anyáék Pestre, hugiékhoz, és elcseréltem a műszakom, hogy pénteken elmehessek én is velük.
Vasárnap, mikor Zalán lerobbant, elkezdtem a mantrám, hogy NEHOGY ÉN IS, MERT AKKOR NEM LESZ PEST!
Aztán amikor Csongor is, a mantra még sűrűbben lett elmondva, és semmi bajom nem is volt.
Lett volna tesózás, Samuzás, boltozás, barátnőzés, kaptam volna meglepit, meg kölcsön-ajándékot, szóval be voltam sózva rendesen.
Aztán Szerdán lebeszéltük, hogy nem jó ez így, nehogy lappangjon valami bennünk, mert kezdett anya is kipurcanni, meg már a fiúk apja is kidőlt mellőlük, szóval lemondtuk az utazást.
Nem telt el 1 óra, mikor ezt lebeszéltük, rám rontott a nyavalya.
Fájt a torkom, a fülem, a fejem.
Aztán telnek a napok, alig van hangom, fáj a torkom, tüszkölök, folyik az orrom, hasogat a fejem, a fülem.
Anya ma elment a dokihoz, mert a köhögése mellé egy jó kis hátfájás is társult, és tegnap lecseszerintettem, nehogy tüdőgyuszija legyen, mutassa meg egy írástudónak.
Megmutatta, nem tüdőgyuszi, viszont influenza.
Szóval itt vagyok, a fiúkkal együtt fetrengek az ágyban, és masszívan haldoklom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése