Ma...

1.) Csongor ma életében talán először őszintén, és MAGÁTÓL bocsánatot kért.
Megkérdezte, le mehet-e Milánnal az udvarra, havazni.
Mondtam, hogy igen.

Az öltözés az mindíg érzékeny pontja az életünknek, és most is becsapdázta magát.
Harisnyát kért, én adtam, de nem sikerült felszuszakolnia elsőre, és elkezdődött a híres/hírhedt Csongor hiszti...

Végül az lett belőle, hogy elkezdett arcoskodni, és flegmázni velem, amin persze nekem ment fel a pumpa, és közöltem vele, hogy okés, ha nem tud tisztelettudóan beszélni és viselkedni velem, akkor tűz a szobájába, és nem mehet le.
Persze volt ajtócsapkodás, meg a szokásos "...én utálok itt lenni, te semmit nem engedsz meg, nem értesz meg engem, én úgyis elköltözök, mert apával akarok élni..." típusú hisztérika, amit én egyszerűen elengedtem a fülem mellett. Had dühöngjön, ha vitába szállok vele, csak még jobban belepörgeti magát.

Én olvasgattam a szobámban, mikor egyszer csak beront hozzám, zokogva a nyakamba ugrik, hogy "Anya, ne haragudj hogy csúnyán viselkedtem! Nem akarok vitázni veled, bocsánatot kérek!"


Én meg csak pislogtam, hogy ezt magától megértette, felfogta, és erőt vett magán, hogy bocsánatot is kérjen???
Szóval fejlődik, okosodik, érik. (Vagy zseniálisan tudja manipulálni az embert: tudja, mit várnak tőle, és a céljai érdekében képes érte áldozatot hozni?!)

2.) Ma történelmet írtunk:

Megcsináltam az ebédet, rakott krumplit kívánok már vagy 2 hete... (igen, kívánom, de nem, nem vagyok, max. gond...)
Itt volt Milán is, ő nagy evő, úgyhogy rávetette magát, amin felbuzdulva az én fiaim is, hisz ha valamit ilyen jó étvággyal esznek, az csak jó lehet!
Direkt úgy csináltam, hogy a felébe csak tojás fehérje kerüljön, nehogy Csongor ezért ne egye.
Nagy siker volt, megettek 1-1 jó nagy tányérral, majd este ismét ezt kérték, úgyhogy hónapok (évek?) óta először nem kell a maradékot rakosgatnom a hűtőbe, hanem MINDEN ELFOGYOTT!


3.) Milyen fura, hogy a 2 héten át tartó -15 körüli hideg után a  +5 fok szinte melegnek érződik!
Tegnap megint elkezdett esni a hó, de nem csak simán szállingózott az égből, hanem vízszintesen fújta a szél...
Pokoli idő volt.
Ma meg 2(?) hét után kivételesen nem esett, nem volt se hóvihar, se csikorgó fagy.

Sütött a nap, ezer ágra, és olyan érzés volt kinézni az ablakon, mintha tényleg tavasz lenne.
Mennem kellett bevásárolni, és érzetre is tavasz volt.
Tegnap még dühöngő tél, ma meg már madárcsicsergős kikelet.

Se kesztyű, se kapucni, nagy vagányan, és mosolyogva...

Szeretem a havat, de az olvadást, a latyakot nem.
Viszont a tavaszt meg még jobban szeretem, úgyhogy tessék csak elolvadni nagyon gyorsan, és jöhetnek a hóvirágok, az ibolyák!


4.) ...és egy rossz hír, így a végére...
Anya hívott, hogy keresztanyu elcsúszott, és eltörte a lábát, de úgy, hogy műteni kell.
Beszéltem vele, olyan 8 körül, akkor még a műtőre várt, mert bár már egyszer elindultak vele a műtőbe, a mentő hozott egy sűrgős esetet, és bevitték előtte.
Szóval nem tudom, jelen pillanatban hogy áll, lassan ha minden jól megy már kitolhatták a műtőből az őrzőbe, egy kis platinával a lábszárcsontján.

Jó lesz hamar felgyógyulni, mert a konyhaszekrényemet még nem láttátok Kati, és be van ígérve a látogatás, úgyhogy...
Tudom, magas a 4. emelet, de épp ezért tessék gyorsra venni a gyógyulást! :o)