Ma alapból hisztis vagyok, DE...!

..azt hiszem jogos az, amikor a homlokom közepére szaladt a szemöldököm, mikor reggel a géphez űlök, és a facés üzenőfalam csakis Whitney videókkal, meg a haláláról szóló bejegyzésekkel van tele.

Mostmár tuti biztos, hogy a halál a legjobb üzlet!
Törtem nagyon a fejem, de egyetlen alkalom sem jutott az eszembe, hogy valakinél is láttam volna tőle videót - EDDIG!
Most meg?!
Asszem le fog fagyni a youtube szervere!

Nagyon szép nő VOLT.
Gyönyörű hangja VOLT.
Csodaszépen énekelt.
Szerettem.

Aztán azt választotta, hogy drogozik.

Én hisztizek, sírok, nyafogok ha bajom, problémám van, többnyire csak magamnak, magamban.
Néha itt is kifakadok, sőt, néha csokiba, sütibe fojtom a bánatomat, de soha nem fordult még meg a fejemben az, hogy a problémáimra az alkoholizmus, a nyugtató/gyógyszerfüggés vagy a drogfogyasztás lenne a megoldás.
Ők, akik ezt választják, azt hiszem nagyon gyáva emberek, csak megúszósra akarják venni.
Amíg a bódulat tart, addig nincs probléma.

DE VAN! Csak akkor épp nem fogod fel, nem érzed, nem foglalkozol vele!

Nem vagyok se bátor, se erős.
Csak megpróbálok két lábbal a földön állni, a földön járni, és megpróbálom ezt a nyomorult életet, amibe belecsöppentünk élhető szinten élni.

Nem tehetem meg, hogy ne így csináljam.
Ha magam lennék sem, azt hiszem, de van két gyerekem, akiknek ilyen, vagy olyan anyja vagyok, ezt majd ők megmondják x év múlva, ha visszanéznek a gyerekkorukra, de próbálok JÓL kijönni minden vacakságból, amit az Univerzum a nyakamba pakol.
És pakol.
De tűröm, előbb padló, sőt sokszor a pokolpokol legmélye, de aztán megrázom magam, felállok, vicsorgok / vigyorgok, hogy:
"..bammeg, CSAKAZÉRTIS megmutatom!"


Neki is volt gyereke, volt családja.
Volt tehetsége, egy csoda lakott benne.
Kár érte, hogy bár mindene megvolt, egy valami hiányzott belőle, a bátorság.
Az, hogy kilépjen egy olyan kapcsolatból, ami tönkre teszi, és az, hogy ha másért nem, a gyerekéért tiszta maradjon.

A drog ilyen. Igen, bele fogsz halni!
A gyógyszer is ilyen és az alkohol is.
Sajnálom én is, csak...

Ez épp olyan most, mint a Valentin nap, meg a nők napja, meg a többi ilyen vezényszóra köszöntsük, és szeressük egymást - nap.
Emlékezzünk rá, szeressük, és ne felejtsük el.
De most mindenkinek csak ez az élete középpontja?!

Hú, lehet ma tényleg borzalmasan hisztis vagyok, de nagyon zavar és idegesít!

Kb. épp annyira, mint a sok kéretlen levél, email hadak, és felhívások, ajánlatok MINDENHOL, bárhová is megyek, hogy nehogy elfelejtsem! Valentin nap jön!

Na és?

Amikor volt kedvesem, akkor is rühelltem.
Ne hozzon nekem szivecskés macikát ezen az egy napon, ha a többin nem úgy gondolja.
Ha meg úgy gondolja, most minek egy plusz ajándék?!

Nekem az az ajándék, ha velem van, ha szeret, ha érzem és tudom, hogy ő a másik felem.
Az az ajándék, ha hazajön átölel, megcsókol, ha este mellém bújik, és átölel, ha reggel úgy ébredek, hogy ott van mellettem.

Nem, most nincs, és jó lenne, igen, egyszer majd újra átélni, így élni, de addig is: nem vagyok irígy és nem ezért fújok a Valentin napra.

Csak kezd elegem lenni a hetek óta áradó rózsaszín felhőcskékből, amit rám akarnak erőszakolni.
Miért érezzem magam duplán szarul most, azért, mert nekem nincs...???