Ma, én és a kedvenc masszőr nénim, aki bő 1 éve nyúlt hozzám utoljára, ma megpróbálta ismét a lehetetlent: összelegózni Andikát.
Nem volt egyszerű 1 órája, nekem meg főleg nem.
Nagy lány vagyok, és ugye a nők hihetetlen tűrőképességgel vannak megverve, úgyhogy (bár nem jajj nélkül), de tűrtem a próbálkozásait.
MAJD biztosan jó lesz, de most?!
Lassan fürcsizni kellene, de nem merek levetkezni, és tükör elé állni.
Izgi lenne most rólam egy egész alakos fotó, hátulról...
Még jó, hogy egyedül élek, nem foghatják rá senkire, hogy jól elvert! :D
Mindenesetre most fáj űlni, feküdni, ruhát viselni, megmozdulni.
Nem volt elég bajom???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése