Lenyugodni.
Más lenni.
Kevesebb, vagy több?
Sok dolog van, amit nem szeretek önmagamban, amit ezerszer megfogadtam már, megváltoztatok magamban, hogy más leszek, hogy figyelek, de valahogy nem megy. Rám ragadt, hozzám nőtt, nem tudom levedleni AZT az Andit magamról.
Heves vagyok, hirtelen. Lobbanékony, türelmetlen.
Folyton futok-szaladok, állandóan kapkodok és sietek.
Akkor is, ha nincs hová, ha nincs miért.
Nem tudok leállni.
Folyton bennem van tudat alatt egy kis ösztökélő tüske, ami ha megállnék újra belém fúródik és elindít, hogy MENJ! CSINÁLD! GYORSAN! HALADJ MÁR!
Rengeteg szép, értékes, megismételhetetlen pillanatról, alkalomról maradtam le emiatt.
Sok dolog mellett rohantam el, ami mellett nem lett volna szabad.
Szeretnék belassulni, lenyugodni, de hogy csináljam?
Hogy fogjam be a száját annak a kis valakinek/valaminek, ami folyton a fülembe sugdos, hogy "...lemaradsz valamiről, menj, nézd, csináld, olvasd, hallgasd,..."
Én soha nem csinálok csak EGY valamit egyszerre.
Vagyis nem túl sűrűn.
Folyton osztom magam, aprózom, ezzel az erőm, a koncentrációm is osztódik, és lehet egy-egy dologban jobb lennék, ha CSAK AZT csinálnám, de azt hogy kell?
Unom a rohanást, a kapkodás.
Türelmes akarok lenni.
Jobb akarok lenni.
No, EZT hogy csináljam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése