Az alaphangulat adott: félelem.
A legeslegeslegbarátabb barátom ott él, ahol most rakéták csapkodnak, és ha akarna sem tudna most eljönni onnan.
Félek, miatta, mert önző vagyok, és KELL nekem, féltem, mi van ha rosszkor lesz rossz helyen?
Félek, mert tudom, hogy a párja, testvérei, gyerekei, barátai vannak olyan helyzetbe kényszerítve, hogy egyenruhába kellett bújniuk.
Mikor azt írja, hogy hazajönnek a 8-9 éves gyerekei, és mesélik neki, hogy nem jó az, amit az iskolában mondanak nekik, hogy ha megszólal a sziréna, azonnal bújjanak az iskolai padok alá, fedezékbe, mert "Apa, azok az asztalok gyengék, és nem védenek meg a bombától." - a szívem szakad meg! Mit éreznék, ha a saját gyerekem jönne így haza?!
És végül már el sem mehetnek iskolába, sehova, mert nem biztonságos sehol!
Mert hol egy buszt, hol egy iskolát kap telibe egy bomba, és annyira közel vannak, hogy esély sincs "biztonságos helyre" vonulni.
Szar nézni az facebookos üzifalamon a sok mocskolódó postot, hogy "szarházi zsidók, és szegény palesztínok"!
Nem tudom, milyenek a zsidók.
Nem tudom, milyenek a palesztínok.
Csak azt tudom, hogy mikor rákérdezek, hogy mi van most nálatok, nincs valami pozitív fejlemény? - erre jön a válasz, hogy "TŰZSZÜNET VAN!"
És mire leírnék egy mondatot, csak annyit, hogy VÉGRE!, addigra folytatja is, hogy "ennek ellenére folyamatosan szólnak a légvédelmi szirénák, mert a palesztinok azóta is lőnek."
Ha békét akarnak, miért lőnek? Ha nem akarnak, minek írnak alá tűzszüneti megállapodást?
Ja, igen, tudom, kell a pozitív reklám nekik is, naná, hogy aláírják.
Alattomban viszont tovább robbantgatnak, és honnan máshonnan, mint a civil lakosság lakta városok közepéről, mert azért arra számítanak, hogy ha túlfeszítik a húrt, majd jön egy ellencsapás.
Hova is? Oda, ahonnan ők lőnek, hátha megsemmisítik a rakétalövő állásokat.
Tudják, hova kell telepíteni őket, majd mehet a nemzetközi sajtóban címlapon, mennyi "ártatlan civil áldozata van" már megint a mocskos zsidók támadásának...
Szóval félek. Én, itthon, a biztonságban.
Nem a zsidókat féltem, nem a palesztinokat utálom.
Félek az emberi butaságtól, a gyűlölettől, a sok sok őrülettől, aminek nem tudhatom meg soha az igazi okát, és csak tehetetlenül várok.
És minden reggel, ha bekapcsolom a gépem, csak remélni tudom, hogy ott lesz.
Folyton csak azt a csevegőablakot várom, hogy villogjon már, mert bár tudom, hogy bármit is kérdeznék, semmi nincs rendben, de legalább ott van még, egyben.
Friss infó, nem BBC, nem CNN, hanem csak egy férfitől, aki ott él, a tűzvonalban, hogy most 1,5 órával a tűzszüneti megállapodás érvénybe lépése után MÁR 12 rakéta csapódott be hozzájuk, Gázából...
Utáljatok, vessetek meg érte, de nem tudok azonosulni a palesztínokkal, és nem tudom megérteni őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése