Rengetegen megtaláltatok, soha ennyi üzenet nem jött, privát, vagy üzenőfali, sms, telefon, és személyesen is...
Jó érzés, tényleg, meg boldogságos, de azért ott van az a bizonyos, ami nem engedi 100%-ig kiélvezni.
Mint minden, ez is úgy lenne jó, hogy örülök, hát megosztom!
"Vele".
Úgy, hogy hozzá bújok, belesimulok az ölelésébe, és nem is kell mondani, tudja, érzi.
EZ az, ami minden egyes finomságos szép pillanatot megakaszt egy bizonyos ponton, és bár öröm van, de hirtelen bezúdul a nyitott ablakon a hiány.
Tudom, azt mondják majd egyszer belebotlom, vagy Ő belém.
És ha így lesz, akkor majd újra fogok bízni és fogok hinni.
És valószínűleg fogom akarni, nagyon, úgy, mint régen.
Csak hát a MOST...
Most az van, hogy nyaff, és jajjjj :(
De Nektek örültem ma, nagyon, és köszi még egyszer!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése