2012. február 29., szerda

Nyerő zóna

Játék, játék, jáááááték!
Sok-sok ajándék, szóval nem csak 1-2 ember nyerhet!

Szuper nyeremények vannak, van parfüm, könyv, kézzel készített kis szépségek, van névtábla utalvány (biztos emlékeztek még az enyémekre)

Csak 3 egyszerű kérdésre kell felelni, és indulhat a móka!
(aki nem tud angolul, ne ijedjen meg, a google fordító tök korrekt fordítást ad rá, és a megfejtésekhez is vannak linkek...)

Szóval aki nyerni szeretne, katt ide:

2012. február 28., kedd

A filmekről...

A rám szakad nagy szabadidőmben (értsd: gyerektelen magányos hétvégéken) rákattantam a sorozatokra.
NYUGI! Nem Eszmeralda, meg a csúnya lány és társai... :D
Eddig nagy  New York, Miami, és sima CSI fan voltam, de most ennél több kellett és töményen!

Első körben jött a Haven, egy misztikus nyomozós thriller.
Azután a régi szerelem: Dexter Morgan vérelemző-laborpatkány, mellékállásban pszichopata sorozatgyilkosokra specializálódott sorozatgyilkos.
6 évad 3 (4?) hét alatt.
De vége, utolértem a készítőket. :(

Szóval most valami új szerelem kellene.

Nem, nem film, valami jó kis sorozat.

Thrilleres, nyomozós, misztikus, valami ilyen egyveleg.

Ki tud nekem új szerelmet???

Noooooomális?! :D

Zalán ma kész volt, teljesen...

Fogott egy párnát és azzal birkózott.
De nem is ez volt a gond, hanem az, amikor a párna kerekedett felülre, a kölök meg kiabált, hogy "...megadom magam! legyőztél!"
Szóval totál kész van.

Hiányoznak neki a gyerekek, a társaság, már 2. hete nincs oviban.
Na de pont a párnát társul fogadni?!
Ja, és be is öltöztette Csongor pulcsijába...

Remélem befejezi mostmár a köhögést és mehet lassan oviba!



Brutálka... :D

A háttérben meg közben Milán és Csongor játszottak.
Igen, az a pirosra törölt orrú gyerek, az az én fiam! :D

8 éves barátság... :o)

Fájok...

Vagyok, vagyok, csak nem a toppon, azért nem nagyon írok.

Hivatalosan is influenzás vagyok, de nem is a hurutos dolgok azok, amik gázosak.
2 napig napi 100 zsepi volt az adagom, de ez legyen inkább, mint ami azóta van.

Fájnak az ízületeim, fáj a csontom.
Mai új fejlemény, hogy szorít a mellkasom, és szúr a szívem, de tudom, ez is a vírus miatt.,
De elég íjesztő, mikor beszúr, és összeszorít.
De majd elmúlik.
Itthon vagyok, pihi, fekvés, tea, meg citrusok, meg egy borzalmas 3 szemes antibigyó, ami:
1.) méreg drága volt
2.) tegnap az első szem után hánytam és ment a hasam
3.) ma már csak a hasam megy tőle, és átaludtam az egész délelőttöt szinte.

Szóval élek, bár alig, csak nincs semmi izgi történés körülöttem a betegségen kívül.

2012. február 26., vasárnap

Csíkos süti

Emlékeztek még a csíkos süti fotóra?
No, itt a recept! :)

A tésztához:
3*1,5 dl tejföl
3*1 tojás
3*1 mokkáskanál szódabikarbóna
3*5 evőkanál liszt
3*5 evőkanál kristálycukor
5 evőkanál kakaópor / 5 evőkanál darált mák / 5 evőkanál darált dió

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
Vágunk 3 sütőpapírt, az egyikkel kibéleljük a tepsit.
1 egész tojást habosra keverünk 5 e.k. kristálycukorral. Hozzáadunk 1,5 dl tejfölt, 5 e.k. lisztet és a szódabikarbónát.
Simára keverjük, majd végül hozzá adjuk a darált diót.
A masszát a kibélelt tepsibe öntjük, elsimítjuk, és megsütjük.

Míg a tészta sűl, elkészítjük a második masszát, csak itt már a mákot tesszük bele.

Ha az első tészta kisült, deszkára borítjuk.
A tepsibe új adag sütőpapírt teszünk, és kisütjük a mákos masszából is a tésztát.

Ugyanígy készítjük el a kakaós tésztát is, csak azt benne hagyjuk a tepsiben.

Krém:
3 csomag vanilliás pudingport 0,75 dl tejben megfőzünk.
35 dkg vajat, vagy margarint és 30 dkg porcukrot 2 citrom levével és lereszelt héjával ízesítve habosra keverünk, majd a kihűlt pudinggal összekeverjük.
Ezzel a krémmel töltjük meg a lapokat, úgy, hogy a krémet 3 részre osztjuk.

A sütemény tetejére is krém kerül, majd csokireszeléket, vagy darált diót szórunk rá, ízlés szerint.

Kihűtve, kockákra vágva tálaljuk.


Neked... :o)

Ismét kórházban, de ez most jó!
Végre rendbe rakták, ami napok óta kínzott.
Gyógyulj hamar, mert a Harel koncerten ott kell állnod! ;)


2012. február 25., szombat

Felkészültem a hétvégére

Ma sok nap után először kimerészkedtem a természetbe, és a szélvihart leszámítva nem is volt olyan rossz.
Vásároltam, aztán haza jöttem, és befészkeltem a melegbe.
Tessék, itt van, én így várom a hétvégét.
Lehet vagánykodni influenza, ha ezt túléled, akkor tényleg kemény vagy!


2012. február 24., péntek

Néhány érv, miért UTÁLOK főzni

Asszem jól főzök, nem beképzeltség, sok mindenkinek volt már szerencsém, és mindenki szerette, amit kapott.
Ha meg hazudtak, bocs, akkor tényleg szarul főzök.

Viszont a fiaimnak nem tudok olyat adni, aminek örülnének.
Milánói makarónin kívül szinte semmit nem esznek, csak piszkálják a kaját, hogy:
1.)
- Köszönöm, nem vagyok éhes!

2.)
- Én ezt nem szeretem!
- Ettél már egyáltalán ilyet?
- Nem, mert én ezt  nem szeretem!
- Legalább kóstold meg!
- Nem érted, hogy én EZT nem szeretem???

Ha meg néha ők kérnek valamit, abban sincs köszönet.
Egy időben mindíg paradicsom levest kért Csongor.
Én soha nem szerettem, nem is főztem, de van szakácskönyv, hát megfőzzük, ha ezt kér.
De nem volt jó.
Ha édesre csináltam,. sósan szokták a suliban!
Ha sósra, júúúúj, ez nem jó, a suliban édesebb!

Ma meg...


Ebédre volt még milánói, de az nem kellett most.

Mikor kérte Csongor a mustáros húst, mondtam, hogy ne főzzek már, fáradt vagyok, beteg vagyok, VACAKUL VAGYOK, meg úgysem eszi csak a szaftot.
Ezért ne pocsékoljak már el egy adag húst, hevítek tejfölt mustárral, tészta van, és ez is majdnem mustáros hús.

Nem, neki mustáros hús kell.
Megeszed a húst?
Megeszem.

Megfőzöm, getymózok vele, mosatlanítok, aztán hívom őket.
Mit csinál?
Eszi a szaftot, meg a tésztát.
Mondom: A HÚST IS!
Erre a szájába veszi, csak forgatja, pofákat vág, öklendezik.
Nekem meg az amúgy is hasogató fejem kezd szikrákat is csiholni a koponyámban...

Mondom jó, akkor hagyja a húst, mert mindjárt elzavarom az asztaltól!
Eszi tovább a szaftot, erre felkiált: ez meg mi?
Hagyma! azon kell felkészíteni, mindíg így csinálom!
Fúúúúúj, hagyma, na neki ez nem kell!

És nem evett....

Én meg most döntöttem el, hogy nem főzök nekik többé.
Ja, Zaza meg csak magában kifőtt tésztát evett.

Majd rendelek kaját, napi 600 Ft-ért adják leves + főétel és ki is szállítják.
Jobban kijövök belőle, mint ha itthon csinálom, és csak felhúzom magam, hogy nem esznek!
Ha meg nem ízlik nekik az éttermi menü, van jó sok vajam, kenyeret meg minden nap veszek, és egyék azt.
NAGYON mérges vagyok!

És van egy halom mosogatni való cucc, bár nem ettek....


Az a csodálatos agy!

Azt már régóta tudom, ha valami lelki nyavalyám van, kőkemény testi tüneteket produkálok.
Sokszor csak utólag esik le a dolog, hogy basszus! ez ezért, meg ezért volt.
Ha megszűnik a kórság a lelkemben, elmúlnak a testi tünetek is.

Na de hogy ez fordítva is működjön?!

Már 2 hete letutiztuk, hogy hétvégén mennek anyáék Pestre, hugiékhoz, és elcseréltem a műszakom, hogy pénteken elmehessek én is velük.

Vasárnap, mikor Zalán lerobbant, elkezdtem a mantrám, hogy NEHOGY ÉN IS, MERT AKKOR NEM LESZ PEST!
Aztán amikor Csongor is, a mantra még sűrűbben lett elmondva, és semmi bajom nem is volt.

Lett volna tesózás, Samuzás, boltozás, barátnőzés, kaptam volna meglepit, meg kölcsön-ajándékot, szóval be voltam sózva rendesen.

Aztán Szerdán lebeszéltük, hogy nem jó ez így, nehogy lappangjon valami bennünk, mert kezdett anya is kipurcanni, meg már a fiúk apja is kidőlt mellőlük, szóval lemondtuk az utazást.

Nem telt el 1 óra, mikor ezt lebeszéltük, rám rontott a nyavalya.
Fájt a torkom, a fülem, a fejem.
Aztán telnek a napok, alig van hangom, fáj a torkom, tüszkölök, folyik az orrom, hasogat a fejem, a fülem.

Anya ma elment a dokihoz, mert a köhögése mellé egy jó kis hátfájás is társult, és tegnap lecseszerintettem, nehogy tüdőgyuszija legyen, mutassa meg egy írástudónak.
Megmutatta, nem tüdőgyuszi, viszont influenza.

Szóval itt vagyok, a fiúkkal együtt fetrengek az ágyban, és masszívan haldoklom...

2012. február 23., csütörtök

Hahóóóóó! Jelezném, hogy ELÉG VOLT!

Ez a hét ez totálisan egy nemszeretemhét!!!

Vasárnap délben belázasodott Zalán, és azóta sincs semmi más, csak a láz, meg a betegség.

Zalánnal könnyű.
Majd 40 fokos lázzal is együttműködő, ha adom a lázmérőt, engedi, és megmérem a lázát.
Ha adom a gyógyszer, egy szó nélkül beveszi.
Ha viszem a kádba, hűtőfürdőre, kicsit szipog magában, de nem nyafog, tűri.
Ő szerdáig volt nagyon lázas, azóta csak fel-fellángol.
Viszont új elem a köhögés, újra elő kellett venni a Ventolint, meg borzalmasan folyik az orra.
3 napig alig ivott, és gyakorlatilag nem evett.
Gyenge.

Tegnap kezdte Csongor úgy igazából, addig csak nyafogás volt, de a tegnap az borzalom volt.
39,5 környéki láz, és hiába a lázcsillapító, nem vitte le.
Anyukám küszködött vele este 10-ig, de mától én vagyok itthon, mostmár táppénz.
Kidőlt mindenki, anya is érzi már, hogy VALAMI van, a gyerekek apja meg 2 napja csupa láz.
Csak én vagyok (még) talpon.
Egy kis torokfájás, de az nem betegség...

Viszont Csongorral borzalmas nehéz.
Ha viszem a lázmérőt: "...nemáááááár! Már megint? Nem akarom!"
Ha viszem a lázcsillapítót: "...nemááááár! Nem akarom! Ez olyan rossz!"
Nem viszi le a lázát a gyógyszer sem, tehát kellene egy kis hűtő-fürdő.
Sírás, sikítás.
Ma este kb. a földszinten is azt fontolgathatták, hívják-e a gyermekvédelmiseket, mert tuti ölöm a gyerekem.

Nem is csináltuk rendesen a hűtő-fürdőt, csak alig-alig hűtöttem le, de folyamatosan torkaszakadtából visított,
hogy: "...MIÉRT KÍNZOL? Majd ha te is beteg leszel, én is így foglak kínozni! Ne csináld, ez hideg, ez FÁÁÁÁJ...!"
Nem is űlt benne sokáig, mert nem tűrte...

Aztán bő félóra múlva, mikor kicsit már lejjebb ment a láza, akkor már mondta, hogy érti, miért kellett, de "olyan rossz volt, anya!"

Ma elment kb. 150 db papírzsepi, 2,5 liter 100%-os narancslé, meg egy kis milánói maki.
Reggelire ezt kért Csongor, és mivel ez mindíg van itthon lefagyasztva, csak tésztát kellett főznöm hozzá.

Zalán vasárnap óta szinte ma először evett normálisan, bevágott egy hatalmas adag sajtos-tejfölös tésztát.
Csont és bőr mindkettő...

Szóval köszi kedves Univerzum, asszem nekünk megvolt az előírt adag szívatás a hónapban, lehetne befejezni...

2012. február 20., hétfő

Azt hiszem Zalán tényleg szerelmes!

Tegnap majd 40 fokos lázzal elkókadva, be-beájulgatott már éjjel Zalán, én meg ott feküdtem sokat mellette, mikor egyszer elkezd suttogni.
Rákérdeztem, hogy mit mondott? Nem értettem.
Erre magához tér az ájulatból kicsit, angyalian elkezd mosolyogni, és azt feleli:

- Csak annyit mondtam anya, hogy Rab Orsika!

Csuma lázasan, éjjel 1 körül... :)

2012. február 19., vasárnap

Pici mosolyt, ha kérhetnék... :o)

Matattam a régi dolgaim között, és megint jókat vigyorogtam (DE CSAK MOST, így utólag!) ezeken...

Gyerekeseknek, és gyermekteleneknek, szeretettel... :o)

Katt a képre, és elétek tárul a csodák birodalma! ;)

2012. február 18., szombat

Ma...

1.) Csongor ma életében talán először őszintén, és MAGÁTÓL bocsánatot kért.
Megkérdezte, le mehet-e Milánnal az udvarra, havazni.
Mondtam, hogy igen.

Az öltözés az mindíg érzékeny pontja az életünknek, és most is becsapdázta magát.
Harisnyát kért, én adtam, de nem sikerült felszuszakolnia elsőre, és elkezdődött a híres/hírhedt Csongor hiszti...

Végül az lett belőle, hogy elkezdett arcoskodni, és flegmázni velem, amin persze nekem ment fel a pumpa, és közöltem vele, hogy okés, ha nem tud tisztelettudóan beszélni és viselkedni velem, akkor tűz a szobájába, és nem mehet le.
Persze volt ajtócsapkodás, meg a szokásos "...én utálok itt lenni, te semmit nem engedsz meg, nem értesz meg engem, én úgyis elköltözök, mert apával akarok élni..." típusú hisztérika, amit én egyszerűen elengedtem a fülem mellett. Had dühöngjön, ha vitába szállok vele, csak még jobban belepörgeti magát.

Én olvasgattam a szobámban, mikor egyszer csak beront hozzám, zokogva a nyakamba ugrik, hogy "Anya, ne haragudj hogy csúnyán viselkedtem! Nem akarok vitázni veled, bocsánatot kérek!"


Én meg csak pislogtam, hogy ezt magától megértette, felfogta, és erőt vett magán, hogy bocsánatot is kérjen???
Szóval fejlődik, okosodik, érik. (Vagy zseniálisan tudja manipulálni az embert: tudja, mit várnak tőle, és a céljai érdekében képes érte áldozatot hozni?!)

2.) Ma történelmet írtunk:
Megcsináltam az ebédet, rakott krumplit kívánok már vagy 2 hete... (igen, kívánom, de nem, nem vagyok, max. gond...)
Itt volt Milán is, ő nagy evő, úgyhogy rávetette magát, amin felbuzdulva az én fiaim is, hisz ha valamit ilyen jó étvággyal esznek, az csak jó lehet!
Direkt úgy csináltam, hogy a felébe csak tojás fehérje kerüljön, nehogy Csongor ezért ne egye.
Nagy siker volt, megettek 1-1 jó nagy tányérral, majd este ismét ezt kérték, úgyhogy hónapok (évek?) óta először nem kell a maradékot rakosgatnom a hűtőbe, hanem MINDEN ELFOGYOTT!


3.) Milyen fura, hogy a 2 héten át tartó -15 körüli hideg után a  +5 fok szinte melegnek érződik!
Tegnap megint elkezdett esni a hó, de nem csak simán szállingózott az égből, hanem vízszintesen fújta a szél...
Pokoli idő volt.
Ma meg 2(?) hét után kivételesen nem esett, nem volt se hóvihar, se csikorgó fagy.

Sütött a nap, ezer ágra, és olyan érzés volt kinézni az ablakon, mintha tényleg tavasz lenne.
Mennem kellett bevásárolni, és érzetre is tavasz volt.
Tegnap még dühöngő tél, ma meg már madárcsicsergős kikelet.

Se kesztyű, se kapucni, nagy vagányan, és mosolyogva...

Szeretem a havat, de az olvadást, a latyakot nem.
Viszont a tavaszt meg még jobban szeretem, úgyhogy tessék csak elolvadni nagyon gyorsan, és jöhetnek a hóvirágok, az ibolyák!


4.) ...és egy rossz hír, így a végére...
Anya hívott, hogy keresztanyu elcsúszott, és eltörte a lábát, de úgy, hogy műteni kell.
Beszéltem vele, olyan 8 körül, akkor még a műtőre várt, mert bár már egyszer elindultak vele a műtőbe, a mentő hozott egy sűrgős esetet, és bevitték előtte.
Szóval nem tudom, jelen pillanatban hogy áll, lassan ha minden jól megy már kitolhatták a műtőből az őrzőbe, egy kis platinával a lábszárcsontján.

Jó lesz hamar felgyógyulni, mert a konyhaszekrényemet még nem láttátok Kati, és be van ígérve a látogatás, úgyhogy...
Tudom, magas a 4. emelet, de épp ezért tessék gyorsra venni a gyógyulást! :o)

A fociról

Már jó 1,5 hónapja indított egy lelkes apuka az oviból, ovisoknak ovifocit.
Zalán mondogatta is, hogy szeretne menni, de arra gondoltam, hogy amikor délutános vagyok, akkor az apja nem biztos, hogy szívesen tenne plusz köröket vele, 2 hetente meg nincs értelme.

Aztán elkapott egy anyuka, és mondta, hogy gondoljam meg, mert nagyon jó, a gyerekek élvezik, és nem olyan komoly igazi edzés ez, hanem, csak "örömfoci".

Csütörtökön találkoztam az edző-apukával, beszéltünk, és mondta, hogy vigyem bátran, ha csak 2 hetente, akkor 2 hetente, de legalább mozognak, együtt játszanak...

Már teljesen bele éltem magam, erre jön egy barátom a saját tapasztalatával...

Szóval akkor most menjen, vagy ne menjen?! :D

Tudom, egy férfiember alapvető hozzávalója egy-két (SOK!) heg, "harci seb", én legalábbis kattanok az ilyesmire (tudom, beteg vagyok...), de Zalán angyali kis arcán valahogy nem akarok ilyeneket... :P

2012. február 16., csütörtök

Egy isteni fogás reggelire...

Derek! Ne haragudj, ezt muszáj volt ide lopnom! (...és köszönöm...)
:o)




Miért nem szeretik a gyerekeim a tojás sárgáját, csak a fehérjét?!
Olyan jó lenne, ha örömmel vetnék rá magukat erre a kis csodára mondjuk szombat reggel, és nem kellene kiválogatnom a nemkívánatos alkatrészeket...

2012. február 15., szerda

Manna szappan - a végítélet napja

Ahány ember, annyi félék vagyunk.
Okés.
Én alapból egy különleges szerzet vagyok, általában kilógok a sorból, és nálam mindíg máshogy működnek a dolgok, de ez azért már nagyon nem jó így!

A Manna azt ígéri szinte minden szappanjánál, hogy "...elfelejtheti a testápolóját, ha ezt a szappant használja..."

Hát, én használtam az elsőt, bő 1 héten át, de folyamatosan viszkettem, száradtam, feszültem tőle, bőrileg.
Nem akartam elsőre leírni, átváltottam a másikra.
Ha lehetséges, akkor még jobban feszült és viszketett minden fürdés után a bőröm, és addig kínoztam magam, míg egy este megláttam, hogy a vékony bőrfelületeken már szinte ekcémás foltok vannak rajtam.
Smirgli szerű, kiszáradt volt a bőröm, és nem győztem a Manna által kiátkozott vegyszeripar által megalkotott műtestápolókkal beáztatni magam, vastagon, hogy a száradást kicsit lepuhítsa...

Szóval megpróbáltam, nem is egyet, de részemről a Manna az a tilos listán van, és nem ajánlom senkinek sem.
(jut eszembe, soknál olvastam, hogy ekcémás bőrre, és kisgyermekek fürdetésére is ajánlják! Neeeeeeeeeeeeeee!!!)

Béka

Kiürült az egyik falam, amin anno régi családi fotók voltak, de a fotók kifakultak, a kereteket is megviselte az idő...

Az én szemem is hiányolt onnan valamit és Csongor is megjegyezte egy nap, hogy "...Anya, ide kellenének új képek!"

"Lopkodtam", előhívattam és van 3 adag is, lehet váltogatni, ha megunjuk az éppen fent lévőt.
Van egy sorozat levendulamezőkről, mert LEVENDULA!
Van egy sorozat csodaszép művészi fotó tetoválásokról, és van ez, ami most felkerült.

Mivel nem szép dolog lopni, azért lent lesz négy link, ott van az eredeti lelőhelye... :)


Béka1 
Béka2
Béka3
Béka4

2012. február 12., vasárnap

Stílusosan...

Dereknek, mert megígértem.

A kráter születése, tündöklése és bukása.
Végül úgy alakult, hogy szó szerint.
Maszlag, így kezdődik az élete

Megsült!

Rajta van a lényeg: a porcukros tejföl!

Szeretettel... :o)

Ez meg a vége... A mai az egy nagyon nyomorult nap!!! :(

A recept pedig újra:

2 csomag vanilliás pudingot kb. 9 dl tejjel kemény pudinggá főzzük,
majd kihűtjük.

Tészta:
5 tojás sárgáját 25 dkg porcukorral, 1 csomag vanilin cukorral 1 dl
tejjel habosra keverünk, majd hozzákeverünk 1 dl étolajat, 25 dkg
lisztet, 2 evőkanál kakaóport, 1 sütőport és az 5 tojás felvert
fehérjét.

Kikent, kilisztezett tepsibe öntjük (30*40 cm-es, kb.), elsimítjuk.

A massza tetejére a kihűlt pudingot vizes teáskanállal rászaggatjuk,
határozottan belecsapjuk a masszába.... :D

Középlángon 30-35 percig sütjük, tűpróbával teszteld....

2 doboz 20%-os tejfölt 5 evőkanál porcukorral és 1 csomag vanilliás
cukorral kikavarunk, és a sütőből kivett, forró sütire egyenletesen
rákenjük.
Hagyjuk, hogy a tepsiben hűljön ki a süti, és csak ez után vethetjük
rá magunkat....

Jó étvágyat! ;)

Ma alapból hisztis vagyok, DE...!

..azt hiszem jogos az, amikor a homlokom közepére szaladt a szemöldököm, mikor reggel a géphez űlök, és a facés üzenőfalam csakis Whitney videókkal, meg a haláláról szóló bejegyzésekkel van tele.

Mostmár tuti biztos, hogy a halál a legjobb üzlet!
Törtem nagyon a fejem, de egyetlen alkalom sem jutott az eszembe, hogy valakinél is láttam volna tőle videót - EDDIG!
Most meg?!
Asszem le fog fagyni a youtube szervere!

Nagyon szép nő VOLT.
Gyönyörű hangja VOLT.
Csodaszépen énekelt.
Szerettem.

Aztán azt választotta, hogy drogozik.

Én hisztizek, sírok, nyafogok ha bajom, problémám van, többnyire csak magamnak, magamban.
Néha itt is kifakadok, sőt, néha csokiba, sütibe fojtom a bánatomat, de soha nem fordult még meg a fejemben az, hogy a problémáimra az alkoholizmus, a nyugtató/gyógyszerfüggés vagy a drogfogyasztás lenne a megoldás.
Ők, akik ezt választják, azt hiszem nagyon gyáva emberek, csak megúszósra akarják venni.
Amíg a bódulat tart, addig nincs probléma.

DE VAN! Csak akkor épp nem fogod fel, nem érzed, nem foglalkozol vele!

Nem vagyok se bátor, se erős.
Csak megpróbálok két lábbal a földön állni, a földön járni, és megpróbálom ezt a nyomorult életet, amibe belecsöppentünk élhető szinten élni.

Nem tehetem meg, hogy ne így csináljam.
Ha magam lennék sem, azt hiszem, de van két gyerekem, akiknek ilyen, vagy olyan anyja vagyok, ezt majd ők megmondják x év múlva, ha visszanéznek a gyerekkorukra, de próbálok JÓL kijönni minden vacakságból, amit az Univerzum a nyakamba pakol.
És pakol.
De tűröm, előbb padló, sőt sokszor a pokolpokol legmélye, de aztán megrázom magam, felállok, vicsorgok / vigyorgok, hogy:
"..bammeg, CSAKAZÉRTIS megmutatom!"


Neki is volt gyereke, volt családja.
Volt tehetsége, egy csoda lakott benne.
Kár érte, hogy bár mindene megvolt, egy valami hiányzott belőle, a bátorság.
Az, hogy kilépjen egy olyan kapcsolatból, ami tönkre teszi, és az, hogy ha másért nem, a gyerekéért tiszta maradjon.

A drog ilyen. Igen, bele fogsz halni!
A gyógyszer is ilyen és az alkohol is.
Sajnálom én is, csak...

Ez épp olyan most, mint a Valentin nap, meg a nők napja, meg a többi ilyen vezényszóra köszöntsük, és szeressük egymást - nap.
Emlékezzünk rá, szeressük, és ne felejtsük el.
De most mindenkinek csak ez az élete középpontja?!

Hú, lehet ma tényleg borzalmasan hisztis vagyok, de nagyon zavar és idegesít!

Kb. épp annyira, mint a sok kéretlen levél, email hadak, és felhívások, ajánlatok MINDENHOL, bárhová is megyek, hogy nehogy elfelejtsem! Valentin nap jön!

Na és?

Amikor volt kedvesem, akkor is rühelltem.
Ne hozzon nekem szivecskés macikát ezen az egy napon, ha a többin nem úgy gondolja.
Ha meg úgy gondolja, most minek egy plusz ajándék?!

Nekem az az ajándék, ha velem van, ha szeret, ha érzem és tudom, hogy ő a másik felem.
Az az ajándék, ha hazajön átölel, megcsókol, ha este mellém bújik, és átölel, ha reggel úgy ébredek, hogy ott van mellettem.

Nem, most nincs, és jó lenne, igen, egyszer majd újra átélni, így élni, de addig is: nem vagyok irígy és nem ezért fújok a Valentin napra.

Csak kezd elegem lenni a hetek óta áradó rózsaszín felhőcskékből, amit rám akarnak erőszakolni.
Miért érezzem magam duplán szarul most, azért, mert nekem nincs...???

Toporzékolva, hisztérikusan sikongató...

Minden második héten van 2 nap, amikor nem kell hajnalban, telefon csörgésre/ébresztőre kelnem.
A gyerekes héten a hétvége is korán kelős, mert hétfőtől péntekig az ágyból alig lehet kiverni őket, de szombatra úgy megszokják a korán kelést, hogy legkésőbb 7-kor ott tolonganak a terroristák az ágyamban és annyi az alvásnak.

Gyerektelen, pihenős hétvége van.
Nekem ez a 2 nap olyan, mint egy hét nyaralás, ha olyanom van, akkor délig alvás, lesz@rom a világot, csak én vagyok a fontos, meg a masszív pihenés.

Tegnap disznótor volt anyáéknál, bár nem kellett korán kelni, de mégis csak a telefonra, úgyhogy mára tényleg semmi más nem volt betervezve, mint hogy délig ki sem mászok az ágyból.

Andika tervez, az Univerzum meg...
Vagyis a szomszéd.

Reggel 8 órakor csörög a telefonom.
A szomszéd néni hív, HAJNALI 8-KOR, hogy ugye láttam kiírva, hogy ma egyedi vízóra + főmérő leolvasás van MAJD VALAMIKOR 10 ÉS DÉL KÖZÖTT?
- IGEN, láttam, a szemem majd kiveri miníg, ha bejövök a lépcsőházba!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Csak azért szólok, hogy fel ne ébresszenek majd, hanem írd ki egy papírra az ajtódra, és akkor nem csöngetnek be, hanem tudsz nyugodtan tovább aludni....

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Szóval azért ver ki az ágyból reggel 8-kor, hogy nehogy egy vadidegen ébresszen majd 2-3-4 óra múlva?!
És a hangsúly a leolvasáson van.
LÁTNI akarják, mert évente 1* LEOLVASSÁK, ők, hogy nem buheráltam-e meg a mérőórát.

Feküdj vissza Andika, és aludjál....

200-as vérnyomással?
Hisztérikusan őrjöngve, hogy miért.....?????

Nem kapcsolhatom ki a telefonomat, mert a gyerekeim az apjuknál, bármikor bármi történhet velük, vagy a családom többi részével. Meg amúgy is, van ajtóm, amin kopogna, vagy csengő, amit nyomna...

Nagyon, NAGYON, nagyon ideges, mérges, és hisztis vagyok!

És oda az egyetlen napom, amikor pihenhetnék.
Majd 2 hét múlva....
De most azért kőkeményen sikongatok a pipától!

2012. február 8., szerda

Kupleráj....

Tegnap délután hívtak az asztalos fiúk, hogy VÉGRE kész van a kis szépségem, és ma felhozzák, beszerelik.

Nyugodt voltam, hisz délelőtt itthon vagyok, 1/2 2-kor meg jön Anya.
Elvileg táppénzes lennék a minimmel, de az elég éhenhalós móka, úgyhogy Anya vigyáz Zalánra, míg meg nem érkezik este az ex Csongorral, mert így a fulladva-ugatva köhögő kis pasimat nem kell kimozdítani a mínusz tizensok fokba 2-3 alkalommal egy nap.

Tegnap hoztam haza kartonokat, és éjjel 1/2 12-re végeztem is a konyhám kipakolásával, hogy amikor a fiúk reggel megérkeznek, már eshessenek is neki.

Jöttek is, az ígért 8  helyett már 1/2 8-kor, és elkezdődött a rombolás.

Hogy mi van itt?!

Én valamiért azt hittem, hogy a műhelyben össze lesz szerelve, itt csak pár lyuk kell a falba és már kész is.
Aha, ahogy azt Andika elképzelte!

Itt is szabnak, vágnak, fűrészelnek, pl. a mosogató medencének a helyét, a beépített sütő helyét most vágták ki, mert a készülékek nálam voltak.

No meg apróbb igazítások, mert nálam se derékszög, se párhuzamos, se egyenes, semmi nincs.

Ráadásul leszaladtam a boltba, és mire felértem nagyban fűrészeltek, a szoba ajtók sarkig nyitva, úgyhogy MINDEN vastagon fűrészporos...

Az első sokk után felhívtam a főnökömet, hogy ugye tök jól elvannak ma nélkülem?
Belegondoltam, mi lesz itt, mire végeznek.
Nehogymár szegény anyukám nyalja fel ezt a ramatyot, na meg nem ártana a helyére pakolni a sok mindent, ami most cirka 5 nagy kartondobozban dekkol.

Mire feltakarítok, rendet rakok, az szép kis meló lesz, de szerencsére nem volt gond, elengedtek szabira, úgyhogy most várom, hogy végezzenek (állítólag olyan 3 körül már kész lesznek) és neki eshessek végre.

Ja, és mivel csak tegnap a melóban tudtam meg, hogy ma jönnek, így nem tudtam előre főzni, most meg se gáz, se mikró, se semmi, úgyhogy a szoba közepén van kenyér, meg szalámi, és ennyi!
Még csak egy teát sem tudok csinálni!!!

Örülök, hogy itt vannak, és hogy készül, örülök, hogy végre itt lesz a megálmodott (nem egészen, mert végül nem azt az ajtólapot rendelték, amit választottam, de kezdem megszeretni ezt is), de a kupit, meg a port, a fejetlenséget annyira, de annyira úúúúútálom!

Nem akartalak a félkész állapottal sokkolni benneteket, de este ha kész a takarítás, akkor megmutatom, milyen lett! :)

2012. február 5., vasárnap

Végre teljesült az álmom!

...volt egy igazán havas, szánkózós hétvégénk!

Nagyon NAGYON NAGY hó van nálunk.
Szombat reggelre ez a látvány fogadott aki nem ismerné fel, ez az ablakom alatt elhaladó 47-es főút:
(katt a képekre, és nagyban...)

Ott a hótoló!!!



Ebben az a mókás, hogy az első képen pont elkaptam egy hótoló gépet, viszont a tolólap látjátok hol van?!
ha már megy, miért nem engedi le????
A főút totál egyben van a tájjal, totál egyöntetű hó az egész.

Mára egy kicsit javult a helyzet, bár közlekedni autóval életveszély.

Gyalog mentünk le anyáékhoz ebédre, a fiúk végig sikongatták, őrültködték az utat.
belemásztak minden nagyobb buckába, főleg Csongor vetődött, úgy átlag fél méterenként hassal-háttal a nagy hóba.

Ez a Spar előtt készült, akkor már totál nem bírtam velük, meg kellett állni, hogy a hóhegyet meghódítsák:
Na ki a király?! :P



Ott repül egy hógolyó!

Ebéd után szánkóztunk egyet a gáton, nagyon élvezte mindkét kicsi pasi, na meg én, és Papa is...
Mi sem maradhattunk ki a lecsúszásból! :P
Arról nincsenek képek, nem tartottam életbiztosításnak kivinni, és utólag: igazam volt!

Szóval végre igazi téli mókában is részünk volt az idén!