Tápiószecsői kiruccanás

Barátnőzős hétvége volt, egy évek óta ismételgetett meghívásnak tettem eleget, igaz gyerekek nélkül...

Egy kb. 5 éves ismeretség a mienk, vagyunk masszívan négyen, akik innen-onnan jöttünk, mások vagyunk, de mégis valahogy egy kis "csapat" vagyunk.

Most a 3 csajszi, mi jöttünk össze, Bozótéknál.

Volt pörgés, móka-kacagás, LOVAGLÁS!!!, flekkenezős tüzeskedés, tök jó hangulatban.
Jó volt.
Nem is tudom, miért nem csináltuk ezt eddig még?! :D

Van pár fotóm, Ágó jóvoltából, remélem nem tépi le a fejemet és rakja díszcsomagolásban az asztal közepére, ha párat megmutatok... :D

Nagy szerelem nálam a ló, eddig csak egyszer ültem lovon, de az kifejezetten ovis-iskolás csoportok lovagoltatására való nyerget kapott, és egyszerű dolgom volt.
No, Jázminnak viszont egy tök átlagos, normál nyerge volt és rá kellett jönnöm, hogy a lovaglás borzalmasan nem az a laza kis sportocska, mint aminek eddig gondoltam.

Jázmin... <3

A ló imbolyog.
A talaj jelen esetben egyenetlen, dimbes-dombos volt, ami még egy nehézségi fok.
Nincs fogódzkodó a lovon!!! :D
Ja, meg egy száraz ág kiverte a fél szememet, mert magasabb vagyok, mint Judit, aki a fa alatt szokott lovagolni, de egy nagytakarítás a pólómban, ágak, levelek kidobálása, és máris mehettünk tovább.
Továbbra is szerelem a ló, attól függetlenül, hogy kicsit félős volt a helyzet! :D

Jó soká sikerült ágyba kerülni, kellőképpen megfüstölődve, mert szerencsére zokszó nélkül tűrték a háziak, hogy a húscsipeszt a magamévá tegyem és én garázdálkodjam a tűznél.

Mikor a hús, gomba, zöldségek elkészültek, akkor még éjjel 11 után nekiállt Bozót kürtőskalácsot is sütni, úgyhogy tökéletesen fullos kis este volt!

Reggel ébredés után kis csacsogás még, a gyerkőcök alkudoztak egy darabig, hogy maradjunk, ne menjünk, de "halaszthatatlanul fontos" dolgunk akadt Pesten, úgyhogy Ágóval mi elköszöntünk...
(Tényleg Bozót! Elmentetek végül kirándulni?!)

A mai nap zsákmányai 3 szívszerelem, de ami a legeslegesleglegleg, arra Ágó beszélt rá, miután oda-vissza menetben megszeretgettem, és simogattam, fogdostam.
Ennyi előjáték meg egy kis alkudozás után enyém lett Ő!
Tudom, brutálka, mert hát a piros masni & halálfej egy nem megszokott kombó, de hát tudjátok, kicsit formabontó vagyok... :D
Épp illik hozzám!

No és kaptam ajándékokat is.
Derek... :) Köszönöm!
Szerelmetes szépséges lánc és medál, ez volt a cuki kis dobozába, amit csinált nekem, meg egy igazi bagoly (nem UFO!!!), és egy sok-sok éves eddig valaki által féltve őrizgetett Levendula "víz" (az most ciki lesz, ha én használom is, miközben eddig vigyázva volt rá?)

No meg csináltak a csemetéivel fürdősót, amitől elvileg szépnek, és fiatalnak kell majd lennem újra (MEGÍGÉRTED!!!), úgyhogy bár nincs karácsony, nekem megint az volt!

Egy tökéletes hét után egy tökéletes hétvége.
Köszi mindenkinek! :)

Le az előítéletekkel!

Mivel leszakadt rólam a nyaralás közben az utolsó hétköznap is használható nyári lábbelim is, így szombaton vonat indulás előtt volt egy gyors köröm a városban.

Olyat nem találtam, amit elképzeltem, és végső elkeseredésemben hallgattam a boltos csajszira, hogy EZ próbáljam fel, higgyem el, imádni fogom.

- Na de MŰANYAG! Vagy gumi, vagy a frász se tudja.. Ez minden lehet csak nem lábbarát.
- Próbáljam csak fel! - jött a titokzatos mosoly kíséretében a válasz.
- Húúúú...

Végig talpaltam benne a fél országot, csak a lovaglásnál cseréltem le Bozót futócipőjére, és azt hiszem megvan az új szerelmem...

Már csak egy őszi szerelem cipőt szeretnék kedves Univerzum, és békén hagylak most cipőileg egy jó darabig!

Köszönöm! ;)

Nyaralááááááááááááááááás!

Hazaértünk, 4 nap volt, NYARALÁSBÓL ENNYI SOHA NEM ELÉG, főleg ha ilyen jó, mint ez volt.

Most rohanós vagyok, mert hazaértünk, kipakoltam, mosás be, aztán gyors alvás, mert holnap indulok is tovább, egy gyors barátnőzésre Tápiószecső irányban.
Ottalvós buli lesz, pizsipartis csajbuli Szecsőn, szerintem sokat röhögős, szóval várom, jó lesz!

A nyaralás meg...
Tipikusan Csordás-módra sikerült, vagy mondhatnám csordásandisnak is, de határozottan több volt benne a pozitívum, mint az idétlenkedés.

Tök jó volt a szállásunk, édesek voltak a háziak.
Mikor megérkeztünk, kérdés nélkül adta is a házigazda a kezembe a törkölyt, szóval kezdtem kétségbeesni, hogy ennyire szarul nézek ki?!
De kiderült, csak a ház szokása, hogy pálesz-bor, ezzel fogadják a vendéget.
Volt egy skót juhász kutyájuk, a Mary, amibe kb. 5 mp-en belül beleszeretett az én kutyaszőr allergiás kis szőkém, és amikor csak otthon voltunk, ölelte, simogatta, játszott vele, és már első nap eldöntötte, hogy haza fogja hozni... (hálistennek sikerült ma lebeszélni róla...)

Rengeteget áztunk, az egri strand istenkirályság!
Gyerekes családoknak maga a paradicsom a gyerekmedencéjénél szuperebbet még nem láttam!

Az kicsit vicces volt, ahogy a fizetőzónán kívül letett autóhoz d.u. 6 környékén egy szál nedves fürdőruciban slattyogtam(tunk), mellettünk meg elhúztak az öltönyös úriemberek, és csak akkor esett le, hogy basszus, EGER BEL-bel...?!
Sebaj!

Volt egy nap túrázás is, csütörtökön esőre ébredtünk, felmentünk Szilvásváradra, kisvasúttal fel a Fátyol vízesésig, majd onnan le, gyalog.

Sulis csapat, a vízesés, és a TÓ ... 
Rá sem lehet ismerni.
Picike pocsolya lett a tóból, a vízesés meg kopp száraz... :(

Lent ettünk egy kis sült pisztrángot, ha már ott voltunk, majd haza Egerszalókra, és csobbanás a termálba!
Isteni az a víz, receptre írnám fel az összes mozgásszervi, meg ízületes szenvedősnek!
Este 8-nál hamarabb soha nem sikerült a vízből kikecmeregni, annyira fini volt!

A fiaim valahogy észrevétlenül megtanultak úszni, nekem Zalán a leggyanúsabb, ha maradunk még 2-3 napot, tuti kopoltyúja nő!
Az egy dolog, hogy szinte szabályosan úsznak.
Folyton a víz alatt hancúroznak.
Úgy élvezik, mintha valami kis béka-, hal-, delfin ősöktől származnának.
Egyszerűen hihetetlen, mennyire természetes közegük a víz!

Első naptól kentem a csapatot 30-as naptejjel, nem is volt baj, sőt, még a fürdőruha vonala sem látszott meg, ma viszont valahogy elmaradt a dolog.
Reggel összepakoltunk, és 9 után el is indultunk. De még nem haza, hanem beugrottunk "pár órára" a termálba.
Lett belőle majdnem 5 és mikor hazajöttem, és levetkeztem, akkor láttam, hogy sikeresen leégtem.
Piroska üzemmódban nyomom, kentem magamra minden bizbazt, de utólag ugye ez sejthető, mennyit ér...
Majd megint jól lehámlok!

Voltak még apró kis balesetek is, pl. hasra esés, papucsszakadás, ennek-annak nekimenés, csípés, sebek, horzsolások, de mit ér egy nyaralás ilyenek nélkül?
Most okos voltam, Normaflore-t itattam a fiúkkal már indulás előtt, és ott is, reggel-este, és nem is volt semmi baj.

Abban azért megegyeztünk, most, hogy ennyit voltunk összezárva és szétvigyorogták a szüleim magukat rajtam, hogy egy orvosnak azért lehet el kellene mesélnem ezt a "mindennek nekimegyek és tele vagyok folyton kék-zöld foltokkal" állapotomat, ami nekem fel sem tűnik, megszoktam, de állítólag ez nem is biztos hogy annyira normális dolog.
Szóval majd egyszer ha jó passzban leszek, elsétizek  megismerkedni az új háziorvosunkkal...

Húúú, nagyon jót nyaraltunk!

Néhány alkalommal belefutottam egy videóba...

...és amellett, hogy tetszett, azért is izgatott a dolog, mert nem bírtam rájönni, milyen nyelven énekel a srác.

Román...:D

Annyira jó kis laza buli-életérzést ad! :)

Azt loptam...

...mert TETSZIK!

Enyimééééééé!!!!

Kaptam!
Vagyis: Kapni fogom! :D
Most még csak egy fotó, de 1 hét és megkaparintom...
Plusz a kíváncsiság kifúrja az oldalamat, mert állítólag van benne valami, de nem árulják el, hogy mi!!! :D

Ez de jóóóóóóóóóóóó!

Apa hazaér: Mi a fene történt itt?
Anya: Tudod, mindig megkérdezed, amikor hazajössz, hogy mit csináltam egész nap? Nos, ma nem csináltam...SEMMIT!!!

Micsoda problémáim vannak!

Kb. 1 hete hallottam Ákos új számát.
Azóta napi sokszor, ez az átka, ha az ember rákattan a munkahelyén, hogy a nyomtatók zaja mellé kapcsol egy kis rádiót is.

Az a helyzet Ákossal, hogy középiskolás koromban MEGŐRÜLTEM a zenéjéért.
Imádtam.

Aztán jött egy nemszeretem korszak, mikor látványosan politizált.
Ez eltávolított, nem tudom miért, de taszított.
Most 1-2 éve megint rátaláltam.
Tetszett az "új" Ákos, szerettem az új zenéit.
Gyönyörű versek, igényes zene.

Vártam az új számot, nagyon régóta megy a hírverés, de amit kaptam?!
Elsőre azt hittem vicc.
De rá kellett jönnöm, hogy nem.
Döbbenet, mennyire szar lett.

Bocsi Ákos, asszem már megint kiszerettem belőled.
Miért állsz be a tucatba?!

Napi okosság

Akinek szól, ismerjen magára, akinek meg nem inge, ne vegye magára!

Találós kérdés

...mert van, amikre a google sem ad értékelhető találatot, hiába nagy komám... :D

A guppi, fekete molly, zebra dánió, esetleg neonhal lehet egyik pillanatról a másikra ragadozó, vérengző vadállat???

Ma 2 elhalálozás történt nálunk, és szinte csak a gerinc és a kopoltyú maradt meg...
Reggel még megvolt mindenki...

Ja, és minden nap etetem őket...

Napi nyaff

Néha olyan rosszul tudnak esni dolgok.

Mikor elmentem szülési szabira, itt hagytam jópár olyan kolléganőt, akikkel tényleg nagyon jól egyben voltunk.

Elmondhattunk bármit egymásnak, örömöt, bánatot, problémát, nem kellett félni, hogy kifecsegés lesz, vagy hátam mögött beszéd, hanem segítenek, meghallgatnak, szeretnek. És viszont...
Együtt bulizások, főzőcske, szalonnasütés... Jó kis banda volt.

Utolsó nap, pénteken még itt sírtak, hogy jajj, mi lesz velük nélkülem, aztán csend…

Ahogy nem jöttem dolgozni, egyik percről a másikra megszűnt minden.

Ha én hívtam őket, kedvesek voltak, aranyosak, olyan, mint régen, de ennyi.

Ők nem kerestek.

Egy idő után meg leszoktam róla, hogy mindíg csak ÉN keressem őket, mert ami visszafele nem ugyanazt adja, azt minek erőltessük?

Tudom milyen kikerülni egy megszokott körből.

És van gyerekem.

Kettő is.

Ezért voltam gyerekágyas csecsemővel, aztán gyerekágyas egy 2,5 éves, nehezen kezelhető, problémás, hisztis, akaratos kis örökmozgóval, meg egy csecsemővel.

De én ha valaki hívott telefonon, fel tudtam venni.

Ha meg épp szoptattam, aludtam, gyerekeztem, akármi, akkor visszahívtam, mert…

Mert!

Sőt, sms-t is tudtam írni, ha nem is azonnal válaszoltam, vannak üresjáratok, amikor tud rá szakítani az ember 3-4 percet.

És örültem, ha valaki keresett, ha érdeklődött, mert ez szerintem jó dolog.

Most tök fura helyzet van.

Elment szülni egy közvetlen kolléga.

Ha én kerestem, akkor beszéltünk, ha nem, nem.

Szülés után kerestem egyszer, kétszer,... sms-t írtam, de semmi.

Nem hívott vissza, nem kaptam válasz sms-t. Totális csend.

Nem csak nekem, egy másik kollégánk is próbálkozott, de hiába.

Ma már azon agyaltunk, lehet valami baj, hogy ennyire nem reagál semmire?

Végül a kollégának felvette sokadjára a telefont.

Jól vannak, semmi baj, csak…

Látta, hogy én is kerestem többször, meg írtam is, de már elege van belőle, hogy mindenki keresi, meg kérdezi, hogy mizu, ezért nem hív vissza, ezért nem ír.

Okés.

Értem.

Vagyis nem, de a tanulság leszűrhető…

Csak azért elég szarul esik...

A lila / kék / zöld foltokról…

Nem, még mindig nem bántalmaz sem a férjem, sem a barátom (mivel egyik sincs, köszi, nem élek ilyen tiltott, függőséget okozó élvezeti szerekkel, mert rosszat tesz az egészségemnek…), esetemben tényleg én okozom, saját magamnak.

Rajtam mindig van.

Lehet szimplán csak bénaság, vagy ez már kóros, nem tudom, a lényeg, hogy mindig foltos vagyok valahol.

Az asztal sarka a konyhában marha rossz helyen van.

Az ágyam lábának felül van egy hülye záró dugója , az is belelóg a mozgásterembe.

Ha dolgozom, akkor meg az egyik szövött szalag nyomtató van olyan idióta helyen, hogy szinte nincs olyan hét, amikor megúsznám, hogy ne rakjam a jó huszonkilós cuccot a combommal arrébb jó pár centivel.

Szóval ez megszokott, de amit tegnap szereztem?!

Mamáék este eljöttek a fiúkért, mert sokáig méhészkedtek és mondták, hogy az autó platójára feldobják Csongor bicaját, vigyem már ki a parkolóba.

BMX kontra Andika szar dereka.

Nem tolom!

Inkább felültem…

Jót röhögtek rajtam a fiúk is, meg anyáék is, mert hát ugye a térdem kb. a nyakamban volt, de még mindig kényelmesebb volt, mint lehajolva tolni.

Aztán amikor leszálltam, fogalmam sincs hogy hogyan, de sikerült a sípcsontommal beleküldeni egyet abba a hülye csőbe, amit a kerékagyra szerelnek a BMX-eknél, hogy arra állva vagánykodhassanak, meg trükközhessenek a bicajosok.

Egy ideig lábra sem tudtam állni, aztán „csak” hasogatott a csontom, na meg a cső szépen belegyógyult a sípcsontomban. Úgy nézett ki, meg olyan volt végig simítani, mintha a cső „kivágott” volna egy darabot a lábamból.

Ma már szépen járok, az ütés helyét bőszen kenegetem árnikával, meg körömvirággal, még nem lila, de a horpadás frankón bennem van és marhára fáj…

Folyt.köv.:
Ma a bolt előtt le akartam zárni Csongi bicaját, és a másik sípcsontommal is neki mentem annak a nyomorult csőnek!
Letekerem, eldugom, KIDOBOM!

Tükröt eltörni...

...tudom, 7 év szerencsétlenség.

Akváriumi vízmelegítőt eltörni, az mi?
Sőt, egyszerre hármat is?

...mármint a bénaságon kívül...

Hullócsillag

Tegnap a két fiammal hazafele sétálva elkaptunk egy borzalmasan fényes, hosszú csóvájú, majdnem szemmagasságban elszáguldó hullócsillagot.
Zalán egyből felsikkantott, hogy "...kívánhatok én először?"

Remélem a hatalmas csóvára felfért a mi 3 kívánságunk is még, mert mindhárman gondoltunk egyet-egyet... :o)

Gyógyító erő...

Meglepi, SOK-sok-sok-sok szeretettel... :o)

Valika és Peti

Katt a képre a fotógalériáért! ;)

Egy doboz evolúciója

Hugicám kívánságlistája rövid volt:
- Szeretnék egy fűszeres ládikát!
- Milyen témakörben gondolkozzam?
- Levendulásat szeretnék!

Egy baráti pár sietett a segítségemre, mert boltban nem találtam kész fa fűszeres dobozkát, és megcsinálták nekem.

Ilyen volt / lett:

Tuti recept, Andi módra

Avagy: hogyan kell elcseszni egy hónapok óta várt hetet, ÉS hogyan kell elcseszni egy kereken 1 éve várt nagy eseményt?!

Hozzávalók:
Főzz magadnak egy nagy adag lecsót. (na jó, ha nem szereted, nem ragaszkodom hozzá, lehet bármilyen más finomság is, csak legyen jó kis dús szaftja).

Legyél türelmetlen és a bugyogó forró kis szaftos cuccot fújás nélkül kóstold meg.
Azért nem szabad megfújni, mert akkor lehűl, és amikor hozzá ér a nyelvedhez, nem fogod ijedtedben leszippantani, mint ahogy én tettem.

Az a jó abban, ha a forró lecsó feltapad a manduládra, hogy ott rögtön lekapja a nyálkahártyát, amin keresztül a bacik, meg mindenféle csúnya kórokozó egyből nyitott kapun keresztül jutnak a szervezetedbe.

Mikor már nyelni is alig tudsz, és az éjszakát lázasan töltöd, menj el orvoshoz, aki szörnyülködhet egyet kedvére a manduládon lévő randa seben, és azonnal karanténba vág.

Szóval:
A héten VÉGRE itthon vannak hugiék a törpökkel.
Babázás? Nem, ne fogdosd, csak távolról imádd őket.

1 éve tervezett, szombaton végre bekövetkező esküvő/lakodalom?
Még jó, hogy nem én vagyok a menyasszony...

Egy kicsit más

Ilyet nem nagyon szoktam mutogatni, de ezt most kaptam, és nekem tetszik.

Nektek?

Én egy boszorkány vagyok!

Ne égessetek meg, plííííííííííííz!

Tegnap délután az első szünetben Judittal megbeszéltük, hogy felhívjuk Ibi kolléganőnket.
Most volt vizsgálaton, 1 hét múlva van kiírva, lejár lassan a 40 hete... :)
Hívom, csörög, csörög, nem veszi fel.
Mondom: lehet szülőszobán van!
Később vártam, hogy visszahív, de sehol semmi.

Vacsiszünet: Hívjuk fel!
Csörög, csörög, nem veszi fel.
Mondtam: Na, mostmár tuti szülőszobán van!

Azért írtam egy sms-t is, de arra sincs válasz.

8 órási szünet.
Judit: Hívjuk fel, hátha..
-Áhh, ha tudna beszélni, felvette volna, vagy vissza hívott volna. Szerintem tuti szül!

Azért most kivételesen Judit csörgeti, és Ibi egyből fel is veszi.
Már kezdi Judit lecseszni, hogy hiába hívogatunk, nem veszed fel?

Erre mondja Ibi, hogy bocsi, épp szülőszobán voltunk...
6-kor megcsászározták, és megvan a kislányuk.

Én boszi vagyok!

Lizának meg hosszú boldog, egészséges életet.

Film ajánló

Aki valamilyen véletlen folytán nem látta még, katt a képre!
Ma este 10-kor a TV2-n.
Az egyik legzseniálisabb film a múltból!

Megvannak a tankönyvek!

Ma elhoztuk a suliból, haza mentünk és Csongor első dolga volt, hogy neki esett, hogy megnézegesse őket.
(Hiányzik neki az iskola?!)

Pár perc és jött a reklamáció:
- NINCS MATEMATIKA KÖNYVEM!!!
Biztos kihagyták a csomagomból, Anya menj vissza lécci, és kérd el!

Visszamegyek, reklamálok...
Pont a matekot hiányolja a gyerek? Ezen nevetett a hölgy az ablaknál, majd mondta, hogy sajna nem lett kész.
Majd szeptemberben...

Remélem nem dől össze addig a világ, és kibírja Csongor matek tankönyv nélkül is ezt a 3 hetet!

Fikció?

Igen.
De valósággá válhat...

szólj hozzá: Időjárás 2050

Szerelem van!

Ma VÉÉÉÉÉGRE hazajöttek Hugiék.
Halottak napján voltak utoljára itthon, szóval nagyon, nagyon régen!
A fiaim még nem látták az ikreket, fotón persze folyamatosan, de "élőben" még nem.

Ma szólt anya, hogy dél körül érkeznek, ha van kedvünk, menjünk le mi is, és ebédeljünk együtt.

Tűkön űlés volt, a fiúk totál be voltak sózva, főleg Zalán.

Az utolsó jó 20 percet a 40 fokos hőségben az udvaron állva töltötték (Papával egyetemben), hogy MIKOR JÖNNEK MÁR???

Volt nagy örömködés, tetszett a fiúknak a 2 kis mini, na meg végre haza jött Samu is!

Tegnap éjjel Zalánnak bekattant, hogy van egy nagy csomag gyöngy, abból ő csinálni akar Samunak, meg Zorkának és Hunornak is nyakláncot.
Éjjel 10-kor sikerült ágyba dugnom, addig fűzött...

Zalán hamar átváltott az ikrekről Samura, egybe voltak nőve, nagyon jól elvoltak egymással.

Csongor meg?
Oda térdepelt az ágy elé, ahová Hugi az ikreket tette, és nézte, simogatta őket.
Zorka elkapta az ujját, szorongatta, nézegette, erre gyors elszaladt megint kezet mosni, hogy "...ha bekapja Zorka a kicsi kezét, nem lesz baj, mert az én ujjam is tiszta!"

Én 1-kor eljöttem dolgozni, de úgy hagytam ott, hogy előttük térdepelt.
Aztán anya hívott fél 6 körül, hogy most ment értük az apjuk, volt baj elég, nem nagyon akartak elmenni, és Csongor nagyjából az egész délutánt a babák előtt térdepelve töltötte, beszélt hozzájuk, kacagtatta, simogatta őket.

Eddig Zalán nyaggatott vele, hogy "...Anya, mikor lesz nekünk végre egy kislányunk?!", most attól félek Csongor kezdi el... :o)

Hosszú ez a szünet!

Zalán tegnap egész este azzal nyaggatott, hogy:
- Anya! Beíratsz az oviba? Úgy hiányzik az ovikám, meg a barátaim!

Kérdeztem, hogy nem bánná, ha holnap reggel korán kellene kelni, őt vinném oviba, Csongor meg menne a mamához:
- NEM! Elviszel az ovikámba? Beíratsz?

Aztán átbeszéltük, hogy ez a hét elmegy azzal, hogy itthon lesznek Samuék, babázhatunk, Samuzhatunk, készülünk a lakodalomra.
Aztán van 1 hét, amikor éppen mehetne is, de a következő héten megint csak lófrálás lesz, megyünk 4 napra Egerszalókra, majd a következő héten már kezdődik is az ovi.
Megértette, elcsendesedett.

De látom rajtuk: hosszú a nyár....

Felejtünk....

FB, már megint.
Ma egész nap folyt megint a sok okosság bele az arcomba.
Megérdemlem, perverz vagyok, bemegyek, hát magamra vessek.

De ismét igazoltam önmagam, hogy néha azért hasznos is tud lenni.

Találtam egy postot.
Csak egy szót: Hiroshima.
Egy olyan embernél, akit folyamatosan azzal vádoltak az elmúlt időben, hogy csak a saját "népe" bajával foglalkozik, mert "...a zsidók folyton csak sajnáltatják magukat..."
Pedig mennyire NEM!
Ma is csak neki jutott az eszébe...

És rádöbbentem: Elfelejtettük?!

1-2 éve is még beszéltünk róla, illett, kellett róla beszélni, mert ha nem, akkor elfelejtődik.
És tessék, itt van.

Elfelejtettük???

Egész nap hallgattam a rádiót, és sehol egy hír.
TV-t nem néztem ma, remélem ott azért megemlékeztek a tengernyi ártatlan áldozatról, akik a gonosz nagyhatalmak kísérleti laborjában szerencsétlen kísérleti alanyok voltak

Nem szabadna elfelejteni, mert amíg emlékezünk, addig talán fékező erő lehet az eszetlenek előtt, hogy NE rohanjunk újra veszett tempóval ugyanabban az irányba...

Pálcikaember

Mivel szombaton ITT AZ ESKÜVŐ (és a lakodalom) nem, nem az enyém, ne izguljatok! :P és most, hogy végre visszakaptam az agyon nyaraltatott csemetéimet, gondoltam: RUHAPRÓBA!

Zalánig jutottam:
- Cipő: holnap venni kell.
- Ing: csini, jó lesz.
- Nadrág: na, ez sikítva röhögős sztori volt.

Vannak ezek az ünneplős vékony alkalmi nadrágok, évzárós, anyáknapizós frankó kis élére vasalt gatyók.
Nnnnna, ez egy csoda jó fazon!
Csongoron is picit mókás, na de Zalánon????
Aminek a hossza jó, az derékban kb. másfélszer akkora, mint a fiam.
Húztam bele a próba kedvéért egy övet, bár sejtettem, mi lesz belőle.
Előlről még hagyján...
Na de a fenekén?!
Sikítva röhögtem...

Nem lesz ünneplős fekete gatyó Zalánon a lakodalomban, előre is bocsi mindenkitől. :D

Furcsa hét...

Úgy látszik minden nap belefutok valamibe, ami ugyanoda vezet vissza.

Nem akarom újra kezdeni.
Aki érti érti, aki nem, nem.

Csak néha jó lenne, ha megállnánk egy pillanatra és elgondolkoznánk, az, amit teszünk, az, amit mondunk, hová vezethet.

Nem akarok vitázni, veszekedni, se megtéríteni senkit.
Mindenkinek a saját felelőssége, mit tesz, mindenki bokszolja ezt le a saját lelkiismeretével.

De riaszt, ami fele tartunk, és sokszor annyira megrémíszt, ha olvasok valami olyat, mint pl. ez.


Azt gondolnánk tanulunk, és nem követjük el újra és újra ugyanazokat a hibákat.
Saját életemből kiindulva meg?!
De elkövetjük.
És ettől félek csak igazán.

Mindíg is érzékeny voltam az igazságtalanságra, kicsi gyerekkorom óta nem tudom befogni a szám, ha valami olyanba botlok, ami az én értékrendemmel ellenkezik.
És bár senki nem kér meg rá, sőt legtöbbször TUDOM, hogy bajom lesz belőle, mégsem tudok hallgatni, hanem "beleszólok", mert nincs béke bennem, ha elmegyek egy dolog mellett, ami ellen akár tehettem is volna.

És egyre érzékenyebb vagyok.
Nem vagyok egy tipikus anyatigris, aki közelről ismer, tudhatja.
De pont azóta, hogy a fiúk megvannak, azóta kattant át bennem valami.

Sírok, ha meghallom, hogy száguld a mentő szirénázva, vagy ha nagyon szem előtt vagyok, erősen küzdök, hogy ne csorduljon ki, de bent igen...

Nem tudok véres horrort megnézni, pedig régen nem zavart.
Nem tudok olyan thrillert, drámát, akármit megnézni, ahol a gyengébbeket bántják, nem csak testi, hanem lelki vonatkozásban is. Ne bántsanak se a betegeket, se a gyerekeket, se a szellemi, vagy testi sérülteket,...

És nem vagyok hajlandó megnézni semmit, amiben feltűnik egy náci egyenruha, vagy a sárga dávid csillag.

Olvastam, hallottam, láttam épp elég szörnyűséget, hogy tudjam, mit tettek a nácik, és amit eddig láttam, az pont elég.
Nem akarok többet tudni, mert nem fér, nem bírom el.
Ez épp elég ahhoz, hogy tudjam, soha nem szabadott volna megtörténnie, és mindenkinek, minden erejével, minden idegszálával azon kellene lennie, hogy ez, vagy hasonló ne történhessen meg.
Nem kellenek a hatásvadász hollywood-i filmek, mert nem.

Viszont néha kell, hogy kellő pillanatban kapjunk egy picike emlékeztetőt.
Nem véreset, nem hatásvadászt, nem szenzációhajhászós, katasztrófatúristáskodó szemetet, hanem lelket.

Mint pl. ezt.

És ez most nem baj, hogy sírós, nem baj, ha fáj.
Elgondolkoztat, és talán azoknak is behúzza a kéziféket egy pillanatra, aki egyébként eszetlenül rohan a rossz felé.

Ajándéééééééééééééééék!

Kaptam!
Az enyém!
Csakiscsakis!

http://csordasandi.org/

Köszönöm!!! :D

Reggeli szöszögés

Szabad hétvége, ráérős Andika.
Hajnal 4:50-kor kinek csörög az ébresztő?
Jaaa, hogy nem kapcsoltam ki?!
Sebaj, fáradt vagyok, vissza alszom.

Éjjel is azonnali elhullás volt, de mivel egy film kellős közepén voltam, így nem kapcsoltam ki a lapost, hanem csak lecsuktam. (TUDOM, ROSSZ Andika...)

5:23-kor valami megégette a kezem, arra ébredek.
Ugrok egyet, pislogok nagy kábán, hogy álmodtam, vagy mivan?

Valahogy a sokból 1 párnácska rákeveredett a laposra, és hiába van tartón, hogy "kapjon levegőt", sikerül felforrnia.

Sűrű "... lécci, csak ne főjjön meg! minden este kikapcsolom, csak induljon be!..." mantrázás, és a kihűlés megvárása után beindult...

De nem, már nem vagyok álmos.
Szabad szombat, gyerektelen hétvége, sokáig alvás lehetősége?! Hess!

És minden este kikapcsolom a lapost!

Hófehér

Régen moziőrült voltam.
Jól jött, hogy volt egy videotékánk, de ennek ellenére szinte minden hétvégén ott voltunk a moziban, ha nem valami B osztályos film ment.

Akkor még igazi moziélmény volt ott lenni, dugig a nézőtér, menni kellett idejében a jó helyre szóló jegyekért.

Aztán tizenéve valami történt, meghalt a mozi.
Vagyis asszem úgy kezdődött, hogy bezárták, mert a tetőszerkezet megrogyott és fel kellett újítani az egész műv.házat.

És mikor készen lett, nem indult újra el az a régi mozi-varázs.
Akkor tájt volt az új őrület, a házimozi, és a DVD-k fénykora, és így filmeztünk.

Majd mikor Csongor megszületett, azután többnyire sehogy, legalábbis én.

Utálom, ha egy filmet nem nézhetek meg elejétől a végéig, egyben.
A gyerekes lét pedig ezt hozza: 5-10 percenként fel kellett ugrani, mert...
Valami mindíg volt.

Kimaradt 6-7 év, és csak nagyon ritkán értem el odáig, hogy megnézzek valamit.

Mikor Pestre jártam, ott sűrűn elmentünk moziba is, ott megint megtaláltam azt a varázs élményt.

Szeghalmon azóta egyszer voltam, a fiúkkal, valami vígjátékon, és tök fura volt, hogy tizenakármennyien voltunk csak a nézőtéren.

A héten a fiúk nyaralnak az apjukkal, szabadok az estéim és a FB üzenőfalamon belebotlottam a mozink plakátjába: Hófehér és a vadász.

Láttam anno a bemutatóját, és egyből azt mondtam, hogy nekem EZT látnom KELL!
Úgyhogy fogtam magam, elmentem.

Sokan voltunk, lehet harmincan is. :D

És JÓ volt!
Nem olyan, mint amire a bemutató alapján számítottam, de határozottan tetszett!

De milyen fura ez: ma már a mesék sem a régiek...
Sehol az üvegkoporsó, a törpék háza, de ami a leglényegesebb: Hófehér(ke) szívét nem a herceg ejti rabul, hanem az egyszeri Vadász?!

Tetszik nekem ez az újkori mesefolyam irány...
Nekem is a Vadász kellene! :P

Szolgálati közlemény

Sulis csemeték szülei: Hétfőn adják a a tankönyveket!
Csak szóltam... :o)