Fáradok

Nehéz hetünk volt, és még messze a vége.
Sokszor a 8 óra is sok, erre a héten még rá is húztam, hétfő kivételével túlóra, minden nap.
Szombaton is műszak, és kezdődik a jövő hét, ami fullosan túlterhelt és nehéz lesz, hála az év végi őrületnek.

Elvileg az összes szombat dolgozós karácsonyig mostmár, bár a 15-ét már jó előre lestipistopiztam a főnökömnél, hogy akkor el KELL utaznom.
Nem tudom, mi lesz, hogy lesz.

Csak azt tudom, hogy fáradok.

Minden nap nehezebb felkelni, és az amúgy kellemes dolgok sem kötnek le, és más vágyam sincs, csak ágyba bújni.
Kellene kincses ládikákat, dobozkákat csinálnom, karácsonyi ajándéknak szánták őket, úgyhogy össze kell kapnom magam, de ma nem ment. Tegnap is csak amolyan muszájból, pedig ez az, ami bármikor máskor kikapcsol, feltölt, feltüzel.

Plusz az a legnagyobb problémám, hogy ha kezdek lemerülni, elővesz mindenféle vacakság is.
Már fáj ismét a hátam, ami nem nagy ügy, megszoktam.
"Megszoktam"!
De már a mellkasom is szorul, lehet csak egy rossz mozdulat miatti "levegőbeszorulás", volt egy hírtelen oldalt hajolásom ma, onnastól datálom a fájást. Szóval a csoda se tudja, de minden mozdulatra belém nyilall valami nagyon nem jó.
És az extra bónusz: kezdődik a torokfájás, és ez kezd aggasztani.

Minden nagy kimerültség úgy jelentkezik, hogy mandulagyulladásos-lázasodós vacakság tör ki rajtam.
Ezt a 2 hetet MUSZÁJ kibírni, úgyhogy előkerült a propolisz, meg az utolsó adagnyi Derek barátom által sk. készített Holt tengeri fürdősóm, egyenesen a Holt tenger mellől, amit eldugtam magam elől, és ázok a kádban, hátha kimossa belőlem a forró víz, meg a tengeri csodák a kezdődő nem jót.