2012. december 5., szerda

Az ÉN Télapóm

Ma megint bebizonyosodott, milyen jólelkű, édes kis tündérfalat az én picikém...

Zalán kicsi kora óta teljesen más (ebben is), mint Csongor.
Míg Csongi mindíg mindent magának akar, nem szívesen osztozkodik, addig Zalán bármikor bármit megoszt, odaadja a legfinomabb falatját, a legkedvesebb játékát, mindenféle önzőség nélkül.

Ma a Télapó elhalmozta őket.
Jött az apa télapója, a mamáéké, a szomszéd nénié, majd késő este az enyém is beosont nagy csendben, és hagyott itt jó pár csomagot.

(Atyaég keresztanyu-Kati! A tiedet úgy eldugtam, hogy csak most ugrott be, hol van! De sebaj, a végén csak igaza lesz a fiúknak, hogy "...hátha erre jár a Télapó hazafele menet és hoz még valamit...", úgyhogy reggel a cipőjükben találják majd!)

Az én cipőm természetesen üres maradt. :D
Az én "csomagomat" Anyáék hozták, borsó leves és derelye képében, mivel ma is hosszúztam, nem akarták, hogy éhen haljak... :D

Szóval a fiúk örömködnek, bontogatnak, egyszer csak beállít Zalán, 2 tábla Milka csokival (MILKAAAAAAAAAAA!!!)
- Anya, ezeket neked adom, tudom, hogy Te szereted, (hát nem egy imádni való, figyelmes, tündéri édes kis hús?!), én meg most nem kívánom!

Aztán jön-megy, majd szól, hogy nézzek már bele a cipőmbe!
Volt benne sportszelet, knoppers, milka vaffelini, úgy tele tömte, hogy csak lestem.
- Ezeket is neked adom Anya, edd meg nyugodtan!

Kapott 3 vagon puszit, jelentem: több a mai napon nem fér el rajta... :P

Ilyen jó Télapóm már ezer éve nem volt! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése