Ha azt mondom, hogy 2 hét alatt sikerült összehozni 43 óra túlórát és holnap még egy 12 órás is előttem van még (LEGYEN CSAK 8 ÓRA! Legyen csak 8 óra! Legyen csak nyoooooolc!), szóval nem, nem értem rá nagyon unatkozni.
A karácsony előtti időszakot szeretem, már alig várom, hogy december 1. legyen, hogy nekieshessek a lakásnak, és karácsonyosba öltöztethessem.
Aztán nekikezdünk a fiúkkal kézműveskedni, festünk, ragasztunk, mindenféle szép kis meglepiket csinálunk a mamáknak, Keresztanyunak, mézeskalácsot sütünk, ...
No, idén addig jutottam, hogy a karácsonyba öltöztetés 1-én megtörtént.
Azóta gyakorlatilag csak aludni járok haza, de örömhír, hogy a gyerekeim még megismernek!
(pozitív hozzáállás Andika, POZITÍV hozzáállás!!!)
Volt szerdán egy karácsonyi műsor az oviban, cukik voltak a kicsik, és amikor a kedvenc óvónénim úgy nyitotta meg az ünnepséget, hogy ezzel a kis műsorral a karácsonyra készülődésre akarják a lelkünket felkészíteni, háááát... Az minden volt, csak jó nem.
Alapból nyomorultul érzem magam mostanában, minden karácsonykor, mert azért a hiány az hiány, még ha nem is konkrét személyre fókuszálódik is.
És felerészben gyerektelen is vagyok karácsonykor, mert a fele az ugye apáé, szóval nyaff van ilyenkor.
A tavalyi karácsonyt sikerült extra vacakká tenni azzal, hogy az (ex)szerelmem "elfelejtett" jönni, aztán az úgy is maradt. Úgyhogy jubileum is van, ami tuti "jó" érzés...
Idén ez az őrültekháza a munkahelyen, a feszültség, hogy SEMMIT nem tudtam megcsinálni abból, amit akartam....
Viszont!
Nézzük a pozitívumokat!!!
Az jó hír,hogy a fiúk apukája vesz nekünk holnap egy fenyőfát, és ma vettem egy doboz szaloncukrot is végre.
Anyukám kitalálta a tuti karácsonyi menetrendet, miszerint vasárnap (dec.23.) úgyis ott ebédelünk, hétfőn (dec.24.) előkészíti a halászlevet, és feljönnek hozzánk ebédre, itt csak be kell majd fejezni.
Megebédelünk, aztán fát díszítünk, majd hátha benéz hozzánk a Jézuska is... (köszi Mami!!!!!!)
Dec.25. mindíg apás a fiúknak, akkor van nagy családi muri Varga mamáéknál.
Aztán meg nem tudom, hogy lesz.
Úgyhogy a holnapi NEM világvégét várom már nagyon, mert hátha sikerülne a fordulást magasabb szintre lépve átélnem (mondjuk ezen agyalok napok óta, hogy hulla fáradtan, zsongó számsorokkal a fejemben, a kollégák nem épp pozitív rezgéseivel körülvéve hogy a frászban fogok én nyugodtan, kiegyensúlyozottan, boldogan, POZITÍVAN, .... ott állni a "kapuban"?!)
No, mindegy, majd valahogy meg, és átéljük, aztán majd...
Várom a leállást, azt az 1 hetet, amikor nyugi lehet végre.
(Nem tudja valaki, a hugimék mikor akarnak hazajönni végre???) ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése