2013. április 12., péntek

András jöjjön be! - avagy kalandok a SBO-n (K.J. után-szabadon)

A "kiment térdem" csak nem akar a helyére kattanni magától, sőt a helyzet csak fokozódik.

A jobb lábamat nem terhelem teljesen, mert az ugye fáj ha totálisan rálépek, no meg a mozgás végpontján kattan egyet és hasogat.
A kényszertartástól a vádlimban és a combomban csomókká ugrottak az izmok össze.
A kímélő üzemmód miatt viszont mostmár a bal térdem is fáj, mert azt viszont túlterheltem...

Tegnap beszélgettem egyet a kedvenc gyógytornászommal, meg egy exosztálytárssal, aki a vállával csinálta ugyanezt a napokban, és mindketten azt sugdosták kiabálták a fülembe, hogy MENJ TOVÁBB!
A gyógytornász a szakmája miatt, mert tudja, mi lehet belőle, ha nem foglalkozok vele, K.J. meg saját tapasztalatból.

Úgyhogy ma volt egy köröm a gyulai kórházba, a sürgősségi balesetire.

A kedves asszisztensnek elmondtam, mi a probléma, és már adta is a beutalót a röntgenre.
A röntgenen volt egy hosszabb várakozás...

Tök jó, amikor az ember magán tud nevetni, aztán a kínjában már el is kezd a másikkal beszélgetni.
Volt egy jó kis csapat a váróban, gyakorlatilag rommá vigyorogtuk magunkat, magunkon-egymáson, nem kinevetés gyanánt, csak a sztorizgatásoktól.

Betoltak egy bácsit, akinek a 2 keze, arca be volt kötve, az álla elcsúszva-feldagadva, az orra alatt parittyakötés. De olyan szörnyű kötései voltak, hogy ennél Csongor korrektebbet dobna fel rám, adott esetben.
Az egyik szakápoló mikor ránézett a bácsira, felkiáltott, hogy "...atyaég! ezeket a kötéseket ki követte el magán?!"
Mentősök. Biztos tanuló volt a mentőn...
Aztán sztorizott...

Volt egy másik betegápoló, aki egy aranyos kis öreg nénit kísért, aki járókerettel totyogott. Az ápoló berongyolt a röntgenbe, mert unta a várakozást, aztán kivágódott az ajtón, hogy "...szaladjon kicsi szívem, mi következünk!"

Szóval csupa humorzsákok ültek körülöttem, aztán következett a fő attrakció:

- Csordás ANDRÁS.

Felálltam, mert gyanús volt, hogy ez ÉN lennék.
Bicegek az ajtó felé, röntgenes kinéz: - Csordás ANDRÁS.

Mondom, hogy én Csordás, de Andrea.

Beszalad, kikiabál: - Ó, tényleg, Andrea! Elnézést, történt egy kis kavarodás...

Cuki volt, ahogy körbelőtte  a térdem, minden pózban, közben úgy instruált, mint egy kisgyereket.
- ...ügyes vagy, jól van, így tartsd, ne mozogj, jól csinálod, ügyes voltál...

Naná, hogy ügyes vagyok! Tök egyedül szétcsesztem a térdem! :D

Vissza a SBO-ra, várunk.

Egyszer csak jön vezetőszáron, bilincsben egy elítélt.
Lecövekelnek mellénk.
Beszélget a fegyőrrel, az meg szívatja és osztja keményen...

Nem telik bele 5 perc, jön egy másik fegyőr, vezetőszár, bilincs, és a végén egy másik elítélt.

Összevigyorogtak és megtárgyalták, hogy ki, miért van itt - az egyiknek a keze van eltörve, a másiknak az orra.
No EZT rakjuk össze! :D

De jó kedvük volt, nem volt további verekedés, jól elröhögcséltek, a fegyőrök egyfolytában szívatták a két bilincsest, közben meg minket hesszeltek, szóval egyértelműen műsort adtak nekünk.

Végül kiszólnak a sokktalanítóból (miért nevezik sokktalanítónak? Nem voltam sokkos!):

- Csordás ANDRÁS.
- Andrea...
- Andrea? Itt András van.
- De ÉN Andrea vagyok!

Újabb adategyeztetés, mi a bajom, ja igen, én vagyok az, csak elírták.

BASSZUS!
Mit írtak még el???

Megvizsgált előbb egy rezidens orvos, alaposan kimozgatta a térdemet, megtapogatott, aztán átadott egy "rendes" orvosnak is, aki megismételte a trükközős térdkitörős mozdulatsort - tapogatózást.

Végül arra jutottak, hogy a röntgen szerint nincs törés, repedés, mozogni mozog, bár a teljes nyújtás nem megy, és fáj, szóval ők mindketten azt mondják: ne vágjuk le!

Egy nagyon cuki és kedves, és borzalmasan zavarba lévő (egy szál bugyiban azért remélem állt feküdt már előtte más nő is!) fiatal kis ápolófiú fujjjfujj, ezért akár le is lőhetnének! rugalmas fáslival betekert és azzal engedtek el, hogy fásli, jegelés, pihentetés, és ha nem javul 2 hét múlva sem meg magától, akkor kérjek időpontot  a térdsebészetre.

Mivel én egy türelmetlen és előrelátó hölgyemény vagyok, azonnal hívtam a térdsebészetet, mert ott is  több hetes előjegyzési lista van, úgyhogy nem várok +2 hetet.
Max. ha addigra mégis megjavulna, akkor lemondom.

Mi a poén?
NEM tudnak időpontot adni, mert a napokban állnak át egy új számítógépes rendszerre, ezért vannak fennakadások, és vannak problémák (jéééé, tényleg, minden ajtóra, ami előtt ültem, ki volt írva, hogy rendszerátállási munkák miatt fennakadások lehetnek a betegellátásban, amiért szíves elnézésüket kérik előre is) és az előjegyzési funkció az most épp be van halva, próbálkozzak hétfőn, akkor már TALÁN működni fog.

Ja, így már az is érthető, miért voltam mindenhol András.
(Bár lehet, hogy csiga vagyok, csak nem tudok róla, és így lehetek hímnős egyed is! De egy fontos alkatrészem akkor hiányzik, viszont lehet, hogy igény szerint akár ki is tudnám növeszteni, csak nagyon akarnom kellene???)

Szóval okosabb nem lettem, meg nem javultam, viszont plusz 2 kéz körbetapogatott, és így már nyugodtabb lehet a lelkiismeretem, hogy nem hanyagoltam el a dolgot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése