Tudom, ezerszer megkaptam már, hogy NE GONDOLKOZZ ANNYIT, de ezt legtöbbször nem tudom leállítani.
Nem tudom, mi lesz azután, hogy már nem leszünk.
Nem hiszem azt, vagyis nem tudom elfogadni, hogy egyszer csak vége, és megszűnik minden, és SEMMI nem lesz azután.
Arra meg, hogy van valami, arra meg bizonyíték nincs, úgyhogy az azért elképzelhetetlen.
Ha vallásos lennék, akkor legalább hittel hihetném, hogy van túlvilág, menny, vagy akármi.
Vagy épp azt, hogy új testben újjá születik majd a lelkem.
Ezért rossz azt hiszem "hitetlennek lenni", mert nincs kapaszkodó, csak fura gondolatok, és a remény, hogy valami LESZ, és hogy az nem lesz rossz.
Ma az jutott az eszembe, miközben a temetőben álltam, hogy ha majd egyszer engem temetnek, vajon mennyien lesznek ott?
Hogy ha a szeretet, tisztelet fokmérője az, hogy mennyien vannak a temetéseden, akkor nagyon remélem, hogy valahonnan mégis látjuk/érzékeljük, ami AZUTÁN történik, ITT, lent.
Mert ma iszonyatosan, zsúfolásig tele volt a temető, úgyhogy remélem látta, érezte...
És még az is eszembe jutott, hogy ilyen iszonyatosan hatalmas embertömeg hogy tud olyan néma csöndben bő 1 órán át egy helyben állni, létezni, hogy szinte bele süketülsz a csöndben.
Mondom, néha borzalmasan hülye gondolataim vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése