Szeret engem az Univerzum.
Ha ad, két kézzel ad.
Ha szeret, két kézzel ölel.
Viszont ha a bögyében vagyok, akkor két kézzel vesz vissza, duplán büntet és duplán fizetek meg minden addigi bűnömért.
Nálam nagyon messze van a két végpont, mert amikor jó, akkor nagyon jó, ha meg rossz, akkor pokol rossz.
Na, most épp hullámvölgy, remélem ez a gödör legalja és mostantól ismét a felkapaszkodós kötélpálya lesz csak előttem, mert köszi szépen, most ez így pont elég, többet sajna nem bírok, úgyhogy lécci kedves Univerzum mostmár vedd el a kezed, vagy legalábbis simogass és ne üss.
Szóval a napom a lehető legrosszabbul alakult, mert hiába bízok benne, hogy felnőtt emberekkel vagyok körülvéve, akik ha csak a normál parasztit veszik elő, akkor is tök jól elboldogulnak.
Ebben az évben az elmúlt kemény 2 hónap alatt sikerült 2,5 hetet itthon töltenem gyermek táppénzen, ami ugye kb. az éhhalálhoz nem elég, és kb. pont ennyit dolgoztam dög betegen, mert kell a teljes fizetésem ahhoz, hogy a felszínen maradjunk.
Ma mikor kérdezte reggel a gyermekorvos, hogy kiírjon-e táppénzre, mondtam hogy nem, megoldjuk.
Hát, sikerült megint belefutnom a tutiba, ugyanis reggel 9-kor adtam egy Deadelonetta kúpot a kölöknek, ami 4 órán keresztül elvileg hat és 4 óra múlva szükség esetén újra adható...
Majd hív ESTE 7-kor az apja, hogy dél óta folyamatosan hány a gyerek, és már kézben viszi ki a wc-re, olyan gyenge, hogy lábra sem tud állni.
A görcs az egyből vigyázzba vágta magát a gyomromban, hogy basszus, a kúp ennyire nem hat?!
(ez most nem olyan, amit ide...., de aki akar és tud, akkor az ITT folytathatja)
Most itthon vagyok, hazajöttem azonnal, adtam neki kúpot, teát, simogattam a hasát, hánytattam, tea, simi, hasmenés, hányás, tea, simi és most alszik.
És most iszonyú dühös vagyok magamra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése