2011. március 15., kedd

Szabadságos 7/3. A Gusztustalansági Világrekord Kísérlet Napja

Embert és ágyat ennyiszer és ennyi féle képpen nem hánytak még le, mint engem az elmúlt 1,5 napban.

Tök frankó éjszakám volt ismét, sikerült kétszer megfürödnöm a "kötelező" estin kívül, 2 adag ágyneműt húztam le, és kétszer fürdettem az esti kötelezőn kívül le Zalánt is.
Már rutinosak vagyunk, Zalán, én, az ágy és a takarítószerek.
Lassan nem is a Milka birodalom megöröklését fogom irígyelni, hanem Domestos úr leszármazottja szeretnék inkább lenni.

A pazar éjszaka után sikerült a kicsimnek ma 11-ig aludnia és azóta változatos képet mutat a közérzete.
Már rutinos vagyok: ha "csak" a feje fáj, vagy lázas, akkor nem kell esőkabát.
Ha hírtelen megborul, hogy ő most nagyon fáradt és aludni szeretne, akkor már készítem a lavórt, vagy megpróbálom kicipelni a WC-re.
Na, ebben még javulhatok, a találati arány az Zalán mellett, mármint én eltalálom, hogy most róka lesz, ő meg minden lehetséges dolgot, amit azután mosni kell, azt talál el.

Itt is megmutatkozik amúgy, hogy milyen tündéri édes kis drága az én kis Zazám.
Éjjel sírva, 2 sugárlöket között engem bámult szomorúan, hogy "...ne haragudj anya, hogy lehánytalak! Most mi lesz veled?"

Imádom ezt a kis tündérpofát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése