Szabadságos 7/1.nap

Meglepően jól indult a "Nagy Szabadságos Létforma" első napja.

Tegnap amikor hazaestem a munkából, minden redőnyt tökig lehúztam nem minden hátsó szándék nélkül.
Reggel egyszer ébredtem, Zaza csipogott, hogy pisilnie kell és mivel a denevér génből nem öröklődött át bele semmi, így én navigáltam ki a WC-ig, majd vissza, és: aludj még!

Mikor a következő mocorgást hallottam, az ismét Zaza volt, hogy "...anya, bebújhatok melléd? én már sokat aludtam, nézhetem a TV-t?"
Kitapogattam a tök sötétben a telefonomat, ránézek az órára és basszus 9:47 volt!!!
Igen, TV bekapcs, erre 1 percen belül Csongor is megjelent és bevackolt mellém, én meg hitetlenül forgattam a telefont, hogy TÉNYLEG MAJDNEM 10-ig ALUDT A CSAPAT???

Megnéztünk egy mese DVD-t, azután öltözz, irány a mamiék.

Csongor egész jól van, már nem hány, nem lázas, "csak" a hasa megy.
És nem eszik.
Vagyis eszik pár falatot, jó ritkázva. Mindegy, a lényeg, hogy inni azért iszik és jó sokat.

Mamiéknál ebéd, azután Andika kiájult olyan 2,5 órára.
Fura, éjjel nem tudnék elaludni, mindenféle hülye gondolatok kergetőznek a fejemben, kimondatlan párbeszédek véget nem érő elbeszélése, és megtörtént beszélgetések visszajátszása.
Kellene valami nagy fejsze, vagy bárd, amivel le lehetne csapni a fejem, vagy a gondolkodás központot blokkolni kellene valamivel.
Viszont nappal, amikor elvileg a normális eber normál üzemmódban éli a normál kis életét, én meg aludnék, de folyamatosan.
Jó, hogy anyáéknál megtehettem, ők a gyerekekkel kint palincoltak az udvaron, én meg simán fél perc alatt elaludtam.

Aztán volt délután egy kis bodoGács gyűjtés (Zaza az istennek sem tudja kimondani normálisan a nevét) gyufás skatulyába, meg foci ezerrel, egy kisebbfajta földrengés (Ti éreztétek? Olyan fél 4 körül), ugyanis az anyukám úgy kicselezte Zazát, a labdát és magát, hogy 10 pontos esést produkálva végigdőlt a szent anyaföldön, hatalmas pukkanással, miközben az arany árú szemüvegét azért sikeresen megóvta a reccstől.

Debrecenben tuti érezték, 1 percen belül csörgött a hugom, bár tagadta, hogy ezért, szerintem tuti csak azt akarta tudni, hogy túlélte-e az esést az édesanyánk. (kutya baja, tenyere fáj, szemüveg egyben, csontja nem tört).

Aztán este haza, vagy 3 szárítónyi ruhát kivasaltam, miközben jó erősen sajnáltam magam most csak a vasalás miatt, azután meg az önsajnálatot visszapakoltam a kispolcra, mert sikerült 1 hét után bekapcsolni a TV-t, miközben ment a híradó.
1 hete nem néztem már, és néha elcsípek ezt-azt a rádióban, de basszus más ezt így nézni, képekkel, látva, hogy mik történtek.
Japán, a francba az a sok szerencsétlen, nem elég a rengés, aztán a cunami, de még az atomerőművek is...?
Szörnyű volt nézni a képeket, és éljen, áldozatokat most nem mutogattak, mint a 2004-es thaiföldi pusztításnál, de a kis meggyötört lelkemnek ez is épp elég volt.
És beugrott az, hogy vannak emberek, országok, ..., amik soha nem szabadulnak a keresztjüktől?
Kaptak már csórók 2 atombombát a nyakukba, most egy erőmű már pukkant a másodikat meg várják, mert bármelyik pillanatban az is robbanhat.

Nem kellett volna híradót nézni. Hangulat az alapból temető volt, most meg...
Ehh!

Most meg hogy már a fiúk elcsendesedtek olvashatnék, meg aludhatnék, tévézhetnék, vagy bármi, de semmihez nincs kedvem.

Aztán most volt jó fél óra szünet, mert miközben írtam, hallom, hogy Csongi kiront a szobából (benne van a denevérségemből egy jókora adag, simán közlekedik a sötétben).
Újra hányt, végig a folyosót, meg magát, és ment a hasa, közben sír és szenved.
Míg a WC-n űlt feltakarítottam, aztán gyors letusoltattam, és most újra alszik.
Nekem meg olyan jól jönne Valaki, aki most jól megölelne, hogy "...semmi gáz bébi, majdcsak vége lesz, 1-2 nap és újra az a kis szélhámos lókötő lesz..."

Az ölelésről egy kis szösszenet:
Már a 4. hely is elkelt a listámon, akinek problémát okoz az, hogy erősen testkontaktus párti vagyok. Azt hiszem át kell értékelnem önmagam, és ez inkább chiphiba és hibás működés, mintsem kellemes mellékhatása lényemnek.

Zaza már egy ideje mondogatja, hogy "...ne pusziljál már mindíg!", ma meg megint behúzott egyet:
Történt, hogy reggel nézte a mesét, az ágy mellett térdelve, az ágyra könyökölve.
Hívtam, hogy " ... gyere be az ágyba, bújj ide mellénk!", mire megkaptam azt a választ, ami egy kicsit NAGYON! uhh, de hát ez van. Hisz ő is csak egy a szeretett férfiaim közül, úgyhogy természetes velejárója a dolgoknak, hogy ettől ő totál kész van:
"Csak akkor megyek, ha megígéred, hogy nem ölelgetsz, és nem puszilsz agyon!"

Kérésed parancs, kéz megköt, száj leragaszt, és hagytam hogy békésen vévignézze a DVD-t és egyszer sem simítottam rajta végig.
Fejlődőképes vagyok?!