2011. március 14., hétfő

Szabadságos 7/2. nap - A mosónők korán halnak...

Vacak éjszakám volt, mikor végre sikerült elaludnom akkor már ébredhettem is, hogy Csongor fut...
3 adag kisgatya, 1 adag ágynemű, 1 adag pizsi az éjszaka mérlege, meg a fél éjszakám a WC előtt kuporogva töltöttem, miközben a kicsim a kezembe, lábamba kapaszkodott...

Reggel még nem volt 8, de már mindketten fent voltak, egész nap csak a punnyadás ment.
Nézték a TV-t, Zaza legózott, én meg felbuzdulva azon, hogy végre megint esik az eső, nekiálltam függönyt cserélni, ablakot mosni.
Nem ép eszű a csaj, tudom, de valamivel le kellett foglalnom magam.

Délután Zalán kitalálta, hogy szomszédolni akar, de alig volt ott 20 percet, már jött is haza.
Kérdeztem, hogy:
- Rossz voltál? Összevesztetek?
- Nem anya, csak nagyon fáradt vagyok! - és elsírta magát.

Lekuporodott a szobámba a földre kiflibe és ott sírt, nézett rám, nekem meg a szívem szakadt meg, hogy mi baja lehet?
Fáradt? Délután 6-kor?

Mondtam neki, hogy ha szeretné, akkor befekszünk az ágyába, mellé bújok, még fürcsizni sem kell, és pihenünk egyet.
- Jó anya, gyere feküdj mellém.

Ágyba bújtunk, ő belefészkelt a hasamba és megint csak sírt, hogy "annyira fáradt vagyok anya!" Nem értettem, egyre jobban nem, hogy mi lehet a baj.
Egyszer csak felsikkantott, hogy:
- Anya, pisilek, ahol kakálok!
- TESSÉK?????
- Lehet bepisilteeeeeeeeeeem! - és csak sírt keservesen, de akkor már éreztem AZT a szagot.

Gyerek lefürdet, ágynemű áthúz, addigra már egész emberi színe lett a kicsimnek.
Fura mód már nem is volt fáradt, jött be a szobámba hozzám és Csongihoz és játszott, mintha misem történt volna.

Eltelik egy kis idő, Zaza megtorpan, összegörnyed, lefekszik.
- Mi a baj kicsim? Megint menni fog a hasad?
- Nem.
- Fáj a pocakod?
- Nem. Csak fáradt vagyok megint anya...

Következő pillanatban már meg is indult a szökőkút a szájából, olyan erővel és olyan mennyiségben, hogy a döbbenettől csak kővé dermedve néztem, ahogy az ágyam közepén kis tavat csinál maga körül.
Csak a harmadik szussznyi idő után szedtem annyira össze magam, hogy kikapjam az ágyból, és vigyem a fürdőbe, de addigra már nem is maradt benne sok minden, csak épp annyi, hogy nekem is megoldódjon a ruhacsere gondom, és IGENnel voksoljak, hogy kell-e új szerelés.

Nem tudom mi jött belőle, vagy 1-1,5 liter tea, vagy nem tudom mi, de szörnyű volt nézni, tényleg, mint egy szökőkút, amikor megengedik a csapot...

Ismét fürdés, mindkettőnknek, újabb garnitúra pizsi, az ágytakaróm a ruhákkal együtt mosásba, Zalán tentéje a kádba, én meg domestosos vízzel nekiestem a matracomnak.
Többet kapott csóró matrac ezalatt az elmúlt 1 hét alatt, mint az elmúlt 7-8 évében!

Most a fiúk már alszanak, az ágyam domestorstól bűzlik, 2 réteg törölközőre raktam rá a lepedőt, de kb. átnedvesedik majd az is, úgyhogy a MÁSIK oldalon kell aludnom majd.
Az ágytakarót kiraktam az erkélyre, mert már bent sehol nincs hely, és sűrűn imádkozok, hogy ne essen az éjjel.
Most raktam be a tentét a gépbe, azt már tényleg gőzőm sincs, hogy hova fogom kiteregetni.

Kezd mocskosul elegem lenni, elég, ELÉÉÉÉG!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése