2013. december 10., kedd

A zord külső mögött...

A tegnapi "szívrohamos" nap után ma itthon maradtam, pihenni egy kicsit.
Volt csúsztatátsom, pont jól jött...

Este jönnek haza a srácok, mert ugyanúgy az apjuk rendezte őket, mintha dolgoznék, és meglepődtek, mit keresek itthon.
Nagy vonalakban elmeséltem, hogy tegnap nagyon fájt a szívem, rosszul lettem, elvittek Mamiék az ügyeletre, ma orvosnál voltam, és pihennem kell.

Megbeszéltük, megölelgettek, aztán indult a szokásos hajcihő.
5 perc alatt 100* összevesztek, és mikor már verekedésbe akart átcsapni a vita, elcsattant az agyam, hogy most beszéltük meg, hogy nem szabad idegeskednem, mert most is szarul vagyok, és kikészít, ha rosszalkodnak, és mégis tesznek rám magasról?!

Erre csend lett, majd mindenki bevonult a szobájába.

Gyanús zajok.
Bemegyek Zalánhoz, fekszik a sötétben, és sír.
- Mi a baj?
- Ne haragudj, hogy felidegesítettünk! Nem akarom, hogy beteg legyél!
Ölelkőzés, agyon pusziltam, megbeszéltük, hogy nincs baj, oda figyelnek rám, és vigyáznak a szívemre: nem idegesítenek, nem rosszalkodnak.

Csongor zajai sem tetszettek, bemegyek hozzá, ő is sír.
Mellé űlök, erre felpattan, úgy ölel, majd megfolyt és zokog, hogy:
- Nem akarom hogy meghalj! Nem tudom, miért vagyok rossz! Nem fogok többé rossz lenni!

Két agyon ütni való, rosszpók, tündéraranycukorfalat kis édes kölköm van! :)

Amúgy meg este kattingattunk... :)

Zazek & Morcos Anya

Ez annyira sz@r, hogy már jó! :D

Cs&A=Cs.A. ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése