2-kor bementem dolgozni, és elkezdett szorítani a mellkasom, hasogatott a szívem, egyre jobban szorított. Átsugárzott a hátamba, aztán fel a vállamba.
Mozgásra erősödik, meg nevetésre, mert a lüke kollégák szívattak, nehogy megpusztuljak.
Aztán este 8 után úgy beszorított, hogy nem kaptam levegőt, és nem tudtam mozdulni.
Nem kicsit kakkantottam be, hívtam anyát, nem jönne-e értem, és persze jött is egyből Apával, és bevittek az ügyeletre.
Csináltak EKG-t, ami gyönyörűségesen szabályos, szóval nem szívroham.
Asszem...
Viszont ami nagyon gáz, hogy a doki SEGG RÉSZEG volt!
Nem tudta mit beszél, összeakadt a nyelve.
Egy dolgot százszor elmondott.
Mindenáron ki akarta szedni belőlem, milyen lelki bajom van, mert ez szerinte PÁNIKROHAM.
Mondta, hogy neki elmondhatom, ha ver a férjem, vagy megcsal, ... (nem, nincs férjem, élettársam,...)
Mondtam, hogy kúrvára semmi baja a lelkemnek! Csak a "szívem" szúr, szorít!
Aztán valamit motyogott az asszisztensnek, hogy megszúrjam? megszúrjam?
Egy tök kedves asszisztens volt vele, ezer éve ismerem, mentőzött ezer évet, és ő határozottan rászólt az orvosra, hogy NEM SZÚRJUK MEG!
Erre mondta, hogy jó, akkor ad egy frontint, amit be kellett vennem előtte.
Aztán meg mondta, hogy csak ad egy fájdalomcsillapítót a gerincembe....
Mondtam, hogy ezt sürgősen verje ki a fejéből!
Basszus, segg részeg! Vagy be volt drogozva? A frász se tudja. De nekem ne szurkálja ilyen állapotban a gerincemet!
Aztán elment "lepihenni", az asszisztens meg bele kezdett, mi lehet ez.
Szerinte valami bordaközi ideg probléma, valami becsípett, vagy a frász se tudja mit csinált..
Azt monta flectorral kenjem be és jobb lesz.
Most pedig várok, hogy mi lesz...
A nyugibogyótól nem vagyok kiütve, nem vagyok lebegős, vagy vigyorgós, semmi nincs. Nem is értem, ez hogy működik, már ha működik.
Lehet csak placebo volt az üvegben. (Remélem csak c-vitamin volt! )
Egy biztos, nagyon be voltam kakilva... :S
Nem ez volt az első, már hetek óta csipked valami, ezért is ijedtem meg.
Néha beszúr a mellkasomnál valami, aztán kis idő múlva el is enged.
De amilyen jó kapcsolatot ápolok az orvostársadalommal, nem vagyok nagy dokihoz járós, legalábbis saját dolgaimmal kapcsolatban nem.
Kedvenc barátném szerint csak annyi a történet, hogy iszonyúan lestrapált, és fáradt vagyok.
Azt mondja ez látszik rajtam.
(Ugye nem is?! Nem vagyok nyúzott, csak rossz a látókája, nyugtassatok meg!)
Tudom, stresszes időszak volt ez.
Lehet túlpörögtem?
Nem tudom, de ijesztő volt...
(Jesszus, tényleg lestrapáltnak látszom?!)
Az élet csodaszééééééééééééép, szóval hess-hess bajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése