Karácsonyi vásár

Egy helyi civil szervezet (húúúú, remélem jól mondom!) már vagy 1,5 hónapja hív, hogy a dobozaimmal, ékszereimmel menjek az általuk szervezett vásárba.
Karácsonyig minden héten volt, mostantól viszont havi egy alkalommal lesz.
Helyi, környékbeli kézműves munkák, gyógynövények, szappanok, ... ezek kaptak meghívót.

Eddig mindig volt valami.
Vagy gyerekes hétvégém volt, vagy lebetegedtem, vagy a  készletem fogyott úgy ki, hogy nem volt értelme kimenni, szóval mindig volt valami.

Most viszont minden adott volt, hogy végre éljek a lehetőséggel, "hála" a webshopnak, aki kerek 1 hetet csúszott a kiszállítással.
Igaz, így az utolsó 3 napom gyakorlatilag kora reggeltől késő estig festéssel, lakkozással, ragasztással (és közben-pihenésképp) ékszer készítéssel telt, de minden megszárad időben és mehettem.

Izgultam.
Nagyon! :)

Elkészíteni IMÁDOM  dobozokat, ékszereket.
De kiállni a portékával, és eladni?!
Ez nem az én műfajom, szóval volt para ezerrel.

Apa értem jött, mert nagy csomója volt a dobozoknak, elpakolt a vásár helyszínére.
Én voltam az első, kipakoltam szép kényelmesen, és mire elindult a vásár, már megnyugodtam.

Nem voltak túl sokan, de volt sok sikerélményem.
És élveztem, annak ellenére, hogy minden második ember jól letolt, hogy TE ILYEN KIS SZÉPSÉGEKET CSINÁLSZ, ÉS ÉN NEM IS TUDOK RÓLA???

Elgondolkoztam, de úgy komolyan, hogy hogyan lehetne/kellene ezt csinálni "igazából".
Nem fogok senkit letámadni, hogy "...néééézd, ezt csinálom, nem szeretnél egyet?!"
Szóval néha ki kell állni a világ elé, pl. egy ilyen vásáron, és meg kell mutatnom magam.

Ez volt a nap tanulsága.

És az, hogy tényleg jó az, amit csinálok, és szeretik!
Most öröm van ezerrel!