1.) SZOMBAT, egész du.-este?!
2.) Gyerekes hétvégém van
3.) Halálomon vagyok.
Sebaj, nincs kibúvó, a fiúkat elvitték Anyáék, ott aludtak, én begyógyszereztem magam, vittem egy halom zsepit, és elvoltam.
Kicsit idegborzoló volt az este, az Anyum ügyeletre rohanása megadta az alaphangulatot, de mivel a gondolat teremtő erejére hagyatkozva : MINDEN RENDBEN LESZ! így hajnal 2 fele már el is aludtam.
Ma reggel kellemes ébresztő Apukámtól, hogy bocsi, visszük haza a fiúkat, mert Anyával indulunk a kórházba.
"Kialudva, kisimult idegekkel" átvettem a srácokat, elmormogtam gyors néhány frissen tanult infót a nyugtató, feszültségoldó, vérnyomás csökkentő hatású légzéstechnikáról az Anyumnak, majd útjukra engedtem őket.
Közben kaptam egy hatalmas adag libanyakat, mert az lett volna a nagy vasárnapi családi ebéden, meg a gyors iránymutatást: csinálj vele amit akarsz.
Míg a telefonra vártam végig gondoltam, mi legyen a nyakakkal.
Ha Apa haza jön a kórházból, és egyedül lesz: kell neki ebéd/vacsora.
Nekünk kell ebéd.
Ha Mama is haza jöhet, neki is kell.
Libanyak pörkölt!
Felkészítettem, rotyog, nem tudom milyen lesz, mert hála a takonykórnak, SEMMI ízt nem érzek, csak azt érzem, hogy süt.
A telefon csak nem csörög, én "nyugodtan" szöszmötölök a konyhában, kavargatom a pörköltet, majd mikor megcsörren a telefon akkorát rántok a cuccon, hogy a forró szaft felcsapódik, bele az arcomba, és a szemembe.
Anya az, az ügyeletre csak bementek, mázli, de épp a belgyógyászunk volt bent, alaposan átvizsgálta, kapott gyógyszereket, meg utasítást, hogy pihenni, és hétfőn irány a háziorvos.
Szóval mostmár tényleg kezdek kisimulni, viszont ég a szemem a forró szafttól, és a homlokom is foltos.
Asszem hatásosabb lett volna feltenni inkább egy holt tengeri iszappakolást, a pörköltszaft és én nem vagyunk most annyira barátok.
(Ha nem vakultam meg egyből, van esély rá, hogy később mégis meg fogok...???)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése