2013. február 27., szerda

...mert JÓ nekem!

No, azt tudjátok rólam, hogy én egy NAGYON rendetlen kislány vagyok.

Igen, tornázni kell, ezer éve megmondták az orvosok, és akartam is én mindig, esküszöm, csak hát...

Mindig volt kifogás, miért nem.
Többnyire elsumákoltam a dolgot: amikor kevésbé fájt, akkor azért, ha meg már nagyon, akkor azért.

Na, most hogy beleszagoltam a jógába, és 2 edzés után sikeresen visszakattant a a sok-sok éve megnyomorító kis csigolyám, már elhiszem, hogy ez TÉNYLEG használ, és jó lesz nekem.

Viszont még mindig ott van bennem a sok éves rutin, hogy elsumákolom.

Na, erre tökéletes az, hogy sikerült megfűznöm Olgát, hogy tartson nekem gerinctornát.

Mostmár megvan a rutin:
Ha szerda, akkor gerinctorna.
Jön, vagy megyek, nincs kegyelem, feladat van!

Ma egész nap halálomon voltam, hangom alig, a nulla és az erőteljesen mutáló, kútmély zsírosbödön "hang" között ingadozott.
Pedig már gyógytea és méz mérgezésem van lassan, de valamiért nem akar belőlem elmúlni ez a vacakság. (Már megint nem mondtam ki valamit, amit ki kellene?! Vagy MI ez már megint?!)

Szerencsére megkönyörült rajtam a főnököm, mondta 2-kor, hogy menjek inkább haza, úgyis van csúsztatásom, és kúrálgassam magam, mert rossz rám nézni.

Szóval ma mindenhez volt kedvem, csak épp tornázni nem.
Viszont épp ez a jó az egészben, hogy FELADAT van! Menni kell, és kész.

Hát ma volt feladat!
2 hét extra-light gyakorlatsor után kaptam egy olyat, hogy ááááááááá! :D

Semmi/alig-mozgások, még mindíg.
Lényegében csak fekszem és csak megfeszít-elenged.

Be-bevillannak edzések régről, mikor még lelkesen ugráltam Cindy Crawford, Pesuth Rita vagy Norbi 1-1 kazettájára.
Na AZOK mozgások voltak! - vagyis akkor még ezt gondoltam.

De nem!
Rá kell jönnöm, hogy egy cuki kis megfeszít-elenged mozgássortól is olyan nagyon meg halni, hogy jajjjj!
Egy külső szemlélő azt mondani, pihizek ott a földön, de basszus: megmozdulnak bennem olyan helyen olyan dolgok, hogy csak pislogok!

No meg azért is kell Olga személyében a külső kontroll, hogy rám igazítson, rám szóljon, és mikor szívem szerint már hagynám a csodába az egészet, mert már remeg és feszül és ég és ááááááááááááá, akkor édes kis mosollyal az arcán kedvesen rám szól, hogy "...na még hármat!"

Kellemes ízelítőt kaptam belőle, hogy lesznek majd bennem valahol mélyebben is izmok, amik most leginkább csak "dísznek" vannak.

És az a legeslegfurább, hogy amilyen nagyon nem akaródzott ma elmenni, annyira bele lendültem, és hazafele tekerve a bicajon azon agyaltam, hogy bevásárolok, és ha haza értem, neki kellene esni még egy körnek. (Már megint ezek a "hülye" közhelyek, amik annyira a leglényegesebb dolgokat mondják ki a maguk bugyuta módján: "Evés közben jön meg az étvágy!")

Még csak bő 1 hónap telt el, mióta elkezdtük.
Előbb csak a jóga, majd a gerinctorna.
És már most kategóriákkal jobb a saját testemben lenni, viszont még mindig meg vagyok róla győződve, hogy egy icike-picike kis szeletet láttam csak a dologból.
Ha már most ennyire érzem a változást, milyen lesz ha majd úgy igazából belemerülünk?
Ha már funkcionálisan működnek az izmok, úgy, ahogy kell? Ha vissza lesznek nyújtva az ízületek, ha megszűnnek a letapadások, és a helyére kerülnek a porcikáim?!

Bele sem merek gondolni!
Boldog, szép ÚJ világ!
Gyere, várlak!
Csak ne fájj nagyon! :P (...tudom, fogsz, a francba!)

Amúgy nem tudom láttátok-e, már mutattam, hogy végre lesznek délelőtt is edzések.
Eddig az volt a rossz, hogy pl. jógára csak 2 hetente jutottam el, mert amikor délutános vagyok, akkor nem lehet ellógni 2 órára tornázgatni pedig de jó lenne!
Mostantól viszont lehet menni délelőtt is!

Márciustól indulnak majd a dolgok:
Kedden d.e. 9-10-ig gerinctorna
Pénteken d.e. 9-10-ig pedig a jóga.

Tudom, sokan olvastok, és biztos van köztetek olyan, akinek vannak problémái.
Ismerhettek, tudhatjátok, hogy az utóbbi pár évben nagyon vacak volt nekem a saját testemben.
És nagyon hosszú idő óta először úgy érzem, hogy JÓ nekem!
Szinte alig csináltunk még valamit, de már most kevésbé fájok, szabadabban mozgok, jobb a hangulatom, szerethetőbb vagyok saját magam szemében, úgyhogy KELL ez nekem, tovább, még több!

Szóval gyertek ti is, nyögjünk, erősödjünk, gyógyuljunk együtt! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése