2013. február 11., hétfő

Cékla


Vasárnap a szokásos ebéden voltunk Anyáéknál a srácokkal.
Mostanában rákaptak Anyáék a céklára, és gondolták, velünk is megszerettetik.
(Utálom a céklát)

Mama megpárolta, úgy nézett ki, mint a párolt lilakáposzta.

A fiúknak mikor szedtem, ránéztek, és kérdezték: mi EZ?
- Olyan édes-savanyú köret. Mint a kínai...
Erre közölték, hogy ők ezt nem szeretik.
Pici kanállal kapott mindkettő, hogy MEG KELL kóstolni, mert még nem is ettek.

Csongi belenyalt, és eltolta.
Zaza ezek után meg sem kóstolta...

Csongor olyan szinten undorgott, hogy ki kellett a tányért is mosni neki.

Eszünk, eszünk, egyszer csak megszólal Csongor, hogy ő csak megkóstolna egy falatot, mert mama is dicsérte  papa is, én is... (mert el sem hiszitek, nagyon finom volt! Pedig UTÁLOM a céklát!)

Kapott egy picit, úgy, hogy tört krumpli, cékla, meg egy kis darab fokhagymás sült husi is volt rajta.
Megkóstolja, csettingetett a nyelvével, hogy húúúú, ez 10 csillagosan finom!

Erre Zaza is kér egy ilyen falatot.
Neki 100 csillagosan finom!

...és szedni kellett újra, mindkettőnek, és nem győztem repetát szedni neki.

Na, ezért kellett elsőre itt nyávogni, meg tányért kimosatni?!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése