Kicsi gyerekkorom óta, szóval ez valami zsigeri vonzódás.
Egyszer elkapott és kész. Nem ereszt.
Ma Suli után letekertünk Mamiékhoz, megnézni, hogy van. (Nem annyira fényesen... :S )
Elég sokáig maradtunk, fél 7 körül indultunk haza, addigra teljes sötétség, azaz szikrázó telihold.
Valami szenzációsan szép!
Nem tudom most milyen lehet, ebből a nyavalyás lakásból nem látszik, de ha teheted nézz ki, mert tényleg csodaszép!
Kicsit veszélyesen közlekedtünk haza, még jó, hogy a fele úton egy aránylag kihalt útszakaszon kell menni, és végig a város legszélső utcáján, balra fent meg ott vigyorog a Hold.
És bámultam...
Eszembe jutott, amit délután olvastam egy barátomnál:
"Június 25: Telihold napja.
Holdtöltekor érjük el a felvevőképességünk csúcsát, de szervezetünk gyakran reagál idegességgel erre az időszakra a fokozott Holderő leáradás miatt.
Lelkünk ekkor nagyon nyitottan válaszol mindenre.
Felszínre jöhetnek elnyomott érzések, gondolatok, melyek megszabadulásra várnak.
Ez a nap így a kiürülés napja is.
Ezért érdemes minden olyant elengedni magunkból, ami feszültséget, zavart, gátat okoz.
Egyszerűen ismerjük fel mi az a dolog/dolgok, ami zavar minket.
Szívünk jelzőrendszere segít nekünk ebben.
Majd kérjük meg Holdanyát vegye el tőlünk és változtassa át, majd gondolatban „postázzuk” el neki mindezt.
Ne feledjünk köszönetet mondani neki."
 |
Javarészt állnak a fentiek a mai Andira.
