2013. február 11., hétfő

Mint a borsó...

Még valamikor az ősszel nyaffantott egyet Csongor, hogy a suliban az egyik barátja megkínálta lucernacsírával, "...és az olyan finom volt! Mi miért nem eszünk?"

No, elrongyoltam a helyi "egészséges boltba", de nem kaptam, csak minden mást, pl. tönkölybúzát.
Ez nem nyert nálunk.
A retek csípős volt, úgyhogy egy időre felhagytam a csíráztatással.

Csütörtökön tök véletlenül bele akadtam ugyanitt egy tasak lucernamagba.
Megörültem, megvettem.
Másnap az idegbeteg pénteken még erre is volt 5 percem, hogy beáztassam, majd sorsára hagyjam.

Ma reggelre "beérett a termés", de persze rohanás volt, bevágtam a hűtőbe, és csak este, mikor hazaértünk, akkor néztük meg, mi is lett belőle.

Csináltam hozzá salátát, hogy abba keverem, ne legyen annyira domináns, de nem jutott el a saliig.

-Anya, ez olyan, mint a borsó! - és lecsapott rá a két kis tökmag.

Asszem várni fogják a következő "termésbetakarítást". :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése