Kétszer szedtem ripityára a lakást azóta.
Ma már annyira döglődött a telefonom, lefagyott, nem csöngött ki, nem tudtam vele hívni, hogy gondolkoztam több verzión is:
a.) Földhöz vágom, megtaposom.
b.) Lehúzom a WC-n (tudom, nem környezetbarát!)
c.) Kivágom az ablakon.
d.) Alá dobom egy autónak.
e.) stb.
Telefon KELL, úgyhogy felszavtam magam, megyek a vodába, hogy vegyek egy új készüléket, ha már a garanciális javítást battttthatom.
Mondja A. az üzletben, hogy óóóó, nem kell egyből a Dunának
FONTOS INFÓ következik:
Hozzam be az összes papírt, amit a dossziéba pakolt nekem, amikor vettem, és kér engedélyt egy garanciajegy másolat kiállítására.
Hogy mik vannak?!
Aztán meg úgy mellékesen megjegyezte, hogy a garanciajegy nem is a dobozban van, mert túl nagy, hanem kb. 99%, hogy benne lesz a dossziéban, a szerződésem mellett.
Hazarongyolok, dosszié elő.
Na mi van benne?!
Igeeeeeeeeeeeeeeen, az 1 hete keresett!
Már csak arról kellene valami pontos infó, hogy hogy a szöszbe takarítsam le a telefonomról a privát hozzáférési adatokat, nehogy egy vicces kedvű szervizes az alkalmazásaim, mindenem között kotorásszon.
(Tudom, a legkisebb dolguk is nagyobb annál, mint az én email fiókom nézegetése, de a franc tudja, nem igazán szívesen adom senki karmai közé a privát életem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése