Jóga

Jó pár éve megmondták, hogy mozogni kellene, sokat, célzottan.
De...
Mindíg van kifogás. Mert tudom, az összes felhozott érv, hogy miért NEM, az csak kifogás, bár alaposan megindokolható...

Többnyire időhiány.

Egyedül vagyok, 2 kiskorúval, akiket még nem lehet egyedül itthon hagyni, 1-1,5 órára.
Igen, TUDOM, hogy más is megteszi, de az én lelkiismeretem nem engedi.
Pont! Erről nem nyitok vitafórumot. :o)

Itthon is lehetne, volt egy szuper gyógytornászom, akivel végig csináltam már 2* 3 hét intenzív gerinctornás időszakot, ami szuper volt! Nagyon, nagyon jó volt, és jól esett, bár minden nap belehaltam picit, és csak a 3. hét végére lett élvezhető a dolog.
De mikor magamra maradok, elkezdek lazsázni.

Hogy most ki kellene vasalni.
Most eljátszottuk az időt.
Most fáradt vagyok.
Most rossz a hangulatom.
Most.....

Ha meg csinálom, akkor nincs meg a külső kontroll.
Én ilyen kis nyomi vagyok, hogy kell a külső megerősítés, és az, hogy valaki rám szóljon, kiigazítson, kijavítson.

Ha nincs ilyen személy mellettem, akkor bár tudom, ez a mozdulat nem tökéletes, de nem is tudom, hová igazítsam. Ha meg nem tökéletes, úgy lehet csak rontunk a dolgon?!
Szóval egy idő után hagyom az egészet a francba.

Amíg nem fájok, nem érdekes, ha meg már fájok, késő bánat.

Most adódott egy tök jó helyzet.

Az ex megcseréltette a gyerekes hétvégénket, a sulija miatt.
Ez nekem csak öröm, mert így ismét az eredeti hétvége az enyém:
Délelőttös héten pénteken 15:15-kor végzek, és csak hétfőn d.u. 14:00-kor kezdek.
Emiatt szabad a péntek estém, ami azért is jó, mert pl. akkor van jóga óra.

Tegnap össze szedtem az összes bátorságomat tök hülye vagyok, miért féltem tőle ennyire?, és elmentem.

Kedves csajszik/hölgyek voltak csak, nem volt feszélyezett a légkör, nem lógtam ki az összeszokott társaságból, azt hiszem.

Javarészt képben voltam, mit kellene csinálni, de sűrűn ki kellett javítani, de majd csak belejövök! :D

Hazafele úton viszont tök furcsán kezdtem érezni magam.

Olyan furcsán könnyűnek, nyugodtnak, vidámnak.
Bent mintha "kiürültem, megtisztultam volna", bár tudom, ez furán hangzik, de nem tudom máshogy leírni a dolgot.
(ja, és bár a nadrágom nem lett bokavillantós, de nyúltam vagy 5 centit!) :D

Ma reggel meg?!

Basszus: vannak izmaim!
Nem csak tudom, hogy kell, hogy legyenek, különben összeroskadnék, hanem ÉRZEM őket.

A gerincem mellett, végig, a combomban, a karomban.

Fura érzés, jó érzés.

kellene sok-sok szabadidő ilyen kis finomságokra!