2013. február 10., vasárnap

Túléltem...

...az idegbeteg, rohanós pénteket!

Volt egy kis nehezítés a dologban: délre kellett az oviba menni Zalánért, és egyből vittem is a gyermekorvoshoz, mert...
Volt 1 óra várakozás a nagy üres semmiért, meg a meglévő idegsokk mellé még egy lapát, de ezt itt nem szeretném...

Volt könnyítés is: valami megmagyarázhatatlan csoda folytán az ex haza ért 3/4 4-re, amikor indulni kellett volna Csongorral a gitárórára, így a kritikus időszakban nem kellett sem osztódnom, sem feldarabolódnom, pikk-pakk le volt rendezve a délután/este további része.

Nem tudom ki vigyáz rám, mi vigyáz rám, de akármennyit is panaszkodom, meg morcogok, nagyon úgy néz ki, hogy az utolsó pillanatban mindig elkap, és rendezi a sorsom.

Szóval hálás köszönet érte minden közreműködőnek, és főleg Anyának...

A Farsang amúgy nagyon jól sikerült.
Idén először volt egy meglepi vendég, egy gitáros-énekes srác, Tücsök Jani - Hangya Peti (vagy fordítva) utódja lesz, ezt garantálom! aki iszonyú jó hangulatot csinált, nem csak a gyerekek, de mi felnőttek is nagyon élveztük.

A jelmezt is élvezte Zalán, azt meg kifejezetten, hogy ki lett festve.
Persze az elmúlt 2 héthez hűen ez sem ment simán.
Pár hete elraktam VALAMIT VALAHOVÁ, ahol megtaláltam az arcfestő készletet.
Megörültem, hogy húúú, de jó helyet találtam neki, itt a fiúk tuti nem találják meg, és nem kenik el! és ezzel a lendülettel el is felejtettem, hogy hol van.
Volt cirka fél órám keresni, aztán feladtam, és berongyoltam egy majd kettő és három üzletbe, ahol valószínűsítettem, hogy kapok arcfestéket, és nem hittem a szememnek, a sokadik helyen végre volt!
4 szín, pont ami nekem kell: fekete, fehér, piros! (...meg még egy testszín, de az felejtős...)

- Kérdezem mennyi?
- 650.-
- Király! - adom a pénzt, és néznek rám.
- Ja, nem 650, 1650.-!
- Ááááááá!
Sebaj, rohanunk, nincs idő tovább keresgélni, meg amúgy is a gyerek öröme a fontos nem?!
...és megvettem a horror árú csodát, ami a második agyvérzést az ára után akkor okozta, amikor fel akartam kenni a fiam arcára.
Mert hát ugye magyar nyelvű izémizé nem volt hozzá, így maradt a józan paraszti - Zaza szájából elhangozva:
- Anya, nem kellene bevizezni?!
Hát DE!

Végül egész pofás kis Dracula feje lett a minimnek, bár Bozót szerint kicsit bohócos beütéssel, de ő örült, én örültem, úgyhogy minden így kerek.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy a nagy rohanásban otthon maradt az új csoda fotómasinkám, így nem lettek saját képeim?!
De "loptam", bocsi tőle az érintettektől...

Nem tudom eldönteni, hogy el akar repülni, vagy csak táncol?! 

A helyzet komolyságához méltó arcok... 

Verselünk!

A csoporttársakkal

Egy Vámpír van a gyerekek között!!!

:D

Kap egy cukrot, aki Zaza után engem is megtalál a képen!

Nagy barát: Pepe


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése