November 16. / 1 .

Zalán még mindíg beteg, tegnap kontrollon voltunk,  nem mehet még mindíg oviba mert semmit nem javult ( Anya! Nekem úgy NEM hiányzik az ovim! .... de 5 percenként van egy ovis sztorija, hogy anya képzeld amikor Perge Mátéval....), úgyhogy csak egy gyereket kellett reggel elmenetelre készítenem.
Kevesebb volt a kapkodás, tovább aludhatott, mert bicajjal viszem (ez volt a terv).

Csongor közli, mikor kiderült, hogy csak mi ketten megyünk el, hogy ő a saját bicaján.
Anya csípőből rávágja, hogy nem, mert délután mama megy érted, nem tudjátok elhozni a bicajt.
Csemete bemorcul, erre javítok:
- Oké, ma eljössz bicajjal, ott hagyjátok délután, és majd holnap elhozzátok apával.
- JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!
Probléma megoldva, csemete boldog.

Készülődés közben megszólal:
- Bemegyünk a boltba?
- Miért?
- Csak egy rágót szeretnék....
- Oké.

Bolt fél perc, bicajjal az út 5 perc, időben vagyunk, nem kapkodtunk, nem volt a szokásos reggeli agybaj.

Búcsúzáskor az iskola ajtajában Csongor átölel, és azt mondja:
- Látod milyen jó reggelünk volt! Ma nem is veszekedtünk. Én szót fogadtam, és Te is megengedted amit nagyon szerettem volna...

Vigyorgok....

(... és haldoklom, haza fele jövet elcsábultam a lángososnál és hoztam 2 fokhagymásat. Jót tesz az nekem, kora reggel, éhgyomorra!)