- Anya, ezt vedd meg nekem! Ezt úgy szeretném!
- Ha szeretnéd, akkor rajzold le, és elküldjük a Télapónak...
Erre olyan írtózatosan keserves zokogásba tört ki, hogy csak nagy sokára értettem meg, mit akar mondani:
- Anya, de én annyira rossz gyerek vagyok, nekem a Télapó úgysem hoz semmit, csak virgácsot!
Rettenetesen megsajnáltam, nem is gondoltam, hogy totálisan felfogja azt, amikor rossz, és tisztában van vele, hogy nem így kellene viselkednie.
Zalán meg ot állt, nézett bennünket, egyre jobban görbült a szája, majd ő is zokogásba tört ki, hogy ő is nagyon rossz gyerek (előtte 5 perccel vesztem vele nagyon össze, mert leborogatta, összeugrálta az ágy tetején a frissen kivasalt ruhákat) és neki sem hoz majd semmit a Télapó, és ő nem akar virgácsot kapni...
Jól mutatunk, Csongor a jobb vállamat könnyezte rommá, Zalán a balt, és annyira keservesen sírtak, hogy már én is totál kétségbe estem.
Mondogattam, hogy figyel a Télapó, és ha mostantól jók lesznek akkor az fog számítani, és akkor kapnak majd ők is ajándékot, de csak nem sikerült megnyugtatni őket.
Végül azt találtam mondani, hogy vigyázzanak, mert most is figyel a Télapó, és ha meglátja hogy tele könnyezik, és taknyozzák a mellkasomat, akkor morci lesz ő is, nem csak anya....
Na, erre Csongor elkezdett röhögni, Zalán is, de ő úgy, hogy miközben fújta ki a levegőt, jött az orrából is valami sírás melléktermék....
Úgyhogy a nagy sírás-rívás röhögésbe fulladt, meg nekem egy pulcsi cserébe....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése