2013. október 29., kedd

Pszicho

Volt tegnap egy körünk a gyermekpszichiátrián Zalánnal.

IQ tesztet csináltak neki, meg terheléses tesztet, miért nem köthető le folyamatosan 45 percig a figyelme,...

10-re kellett menni, az ex vitt bennünket, jött  Csongor is, pedig győzködtem, hogy jobb lenne neki itthon maradni mamáéknál, na de azt gondolja ilyenkor mindig, hogy valami nagyon fontosról marad le.
Pedig!

11-kor vitték el Zazát, jó 1 óra múlva volt egy szünet.
Evett egy kicsit, aztán vitték vissza.
Újabb 1 óra...

Aztán vártunk, vártunk, vártunk....

Végül behívott a pszichológus, és nagy vonalakban elmondta, mi a lényeg:

Nem úsztuk meg, Zalán IQ-ja is átlagon felüli, a korcsoportjához mérten.
Főleg a praktikus résznél volt kiugróan magas, a problémamegoldás,-.. Nem emlékszem pontosan.

Egy területen teljesített az átlag alatt, 93%-ot: a rövid távú memóriája nem tökéletes.
Egy adott számsort vagy képsort nem tud teljesen pontosan vissza mondani 3 (5?) perc múlva.

Ezt fejleszteni lehet, és kell is.

Majd jövő héten kipostázzák az eredményt, most csak szóban kaptuk meg.

Aztán a pszichiáterrel beszélgettünk, mondtam, hogy mintha nem fájna annyit a feje Zalánnak.
Abban maradtunk, hogy menjen tovább a B6 és a Nootropil, aztán randi nov. 28-án.
Remélem az utolsó!

Végül 14:30-kor már ki is léptünk az épületből.
Nem volt őszinte a mosolyom, annyira elegem volt már a sok várakozásból...

De volt egy előnye is a dolognak: kiolvastam egy egész könyvet, míg ott voltunk.
Hát nem királyságos?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése