Ma összekavarodtam egy csajszival, akit mindig is kedveltem, de nem igazán volt alkalom a kontaktra.
Ma "büntiben voltunk" mindketten, nem a saját területünkön dolgoztunk, hanem "kölcsönmunkán" voltunk.
Beszélgettünk sokat, és annyira döbbenetes volt, amiket mondott, amit gondol rólam.
Először volt egy rövid kis szösszenet arról, hogy szeretnék bemenni Csabára a kolbász fesztiválra, Tankcsapda koncertre, szeretném már végre élőben is őket, de ismét csak készülök, mert...
Bemenni nem nagy dolog, de haza?! No, az macerás.
Erre az volt az Ő őszintén meglepődött válasza, hogy:
- ... azt hittem neked rengeteg barátod van akivel bemehetnél és haza jöhetnél, hiszen annyira közvetlen és barátságos vagy mindenkivel...
Hát köszi Tünde. :)
Aztán ahogy telt az este, folyamatosan voltak sztorik, történések, hajtás volt ezerrel, de közben tök lazán, jól éreztük magunkat.
Sokat beszélgettünk, nevettünk, és minden jól haladt, pörgött.
Egyszer csak megszólal:
- Honnan van neked ennyi energiád? Úgy irigyellek érte, hogy te a legvacakabb helyzetben is tudsz nevetni, és jó kedvre deríted a körülötted lévőket...
No, azt hiszem mégsincs olyan túl nagy baj velem! ;)
(...még ha ZÖLD is a körmöm...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése