2013. október 10., csütörtök

Kórházasdi: 3. nap

A reggel már megint lassan indult.
A mi doktornőnk volt az ügyeletes, míg megvizsgálta Zalánt, addig beszélgettünk, milyen vizsgálatunk volt-lesz.
Furamód a fül-orr-gégész beírta a lapunkra a vizsgálat eredményét, miszerint minden rendben, csak egy a bibi.
Egy árva fül-orr-gégész nem jött a közelünkbe sem!
Én futottam már 3 kört az ügyben, tök hülyének néznek, mert miért is írná be a doki, hogy mi a vizsgálat eredménye, ha nem is látta?
Na, EZ engem is érdekelne.
De napi 2* 10 percet vagyok távol a szobától, amíg reggelizni, és amíg ebédelni lemegyek.
Ha feljövök, az az első, hogy megkérdezem, történt-e valami?!
Nem.
Vannak szobatársak, ők is ezt mondják.
Szóval vagy éjjel 10 és reggel 5:30 között vizsgálta meg valaki (hahahahahaah), vagy kamu az egész.
Nagyon gáz, de már nem is merem feszegetni tovább a dolgot...

Ma kivittek a nagy kórházba és a szakrendelőbe.
Volt egy 2 perces szemészeti vizsgálat és a pszichiáternél egy majd 1 órás beszélgetés.

A pszichológust azért kérték, mert:
a.) lehet csak képzeli, hogy fáj a feje (??????)
b.) a baleset óta nagyon megváltozott a jelleme, figyelmetlen, szétszórt, ha úgy érzi bántják, arra egyből támadással reagál, erőből próbál megoldani mindent, ami elsőre nem megy...

A kisördög pont a legjobb helyen bújt ki belőle: bent a pszichológusnál eljátszott egy kis zajongós, figyelemfelkeltős, babásan beszélős sztorit, ami megalapozta a jó belépőt.
Nagyon szépen és NAGYON SZÍNESEN rajzol, erre ott a kapott feladatra, hogy "...rajzolj az egyik lapra egy embert, a másikra egy házat, a harmadikra egy fát!" elkezdett fekete ceruzával ákombákomokat firkálni...

Nem tudom, mi bújt bele, de elérte, hogy holnap d.e. újabb körünk lesz ennek hála a pszichológusnál.
Éljeeeeeeeeeeeeen!

Ma voltak bent Anya, Apa, és Sebestyén Kati, hoztak enni-inni, finomakat.
Zalán egyből bevert egy csomó kolbászt, majd fasírtot, úgy tömte, mintha még soha nem evett volna.
Ebéd után voltunk kb. 2 órahosszával...

Tegnap este is eljátszotta, hogy éhen fog halni, még jó, hogy nem ettem meg a vacsorámat, így tudtam neki adni egy nagy szelet kenyeret, rá a kórházi 1 cm vastag zalát, és simán beverte.
Este 9 magasságában...

Mióta megtudta, hogy nem ehet csak nagyon korlátozva dolgokat, azóta folyton enne...
(Olga, jajj, de nagyon eszemben vagy!) :D

A mai mókamikimet meg majdnem elfelejtettem:
Reggel hozzák a reggelit, lekváros kifli, és tea.
Nézek a nővérre, hogy TEA???
Igen.
Aztán csak értetlenkedek, hogy de nekünk tegnap azt mondták, nem ihat teát!
Hmhm..... Akkor mindjárt megkérdezi...

Bő fél óra elteltével, miután a dietetikus, meg a nővérek össze dugták itt a szobával szemben, a melegítőkonyhában a fejüket, kiokoskodták, hogy jéééé, tényleg! Nem szabad nekünk teát!

Kicsit kezdek agresszív lenni.

A fele vizsgálat sem úgy történik, ahogy megálmodtam, ahogy SZERINTEM mennie kellene, ekkora szarvashibákat vétenek sorba, lassan halad a semmi is, szóval kezd a púpom tele lenni ezzel az egésszel.
Na de tudom: csak POZITÍVAN, szóval szúúúúszááááá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése