Tegnap már se humorérzékem, se kedvem nem volt leírni a "fejleményeket".
Reggel elkezdük 6-kor a 24 órás vizeletgyűjést, amit kicsit meg volt csavarva.
Kaptunk egy 5 l-es befőttesüveget, ami alufóliával szorosan be volt vonva, bilibe kellett pisilni, onnan ácsűrölni az üvegbe.
Az első adag után a nővér tett bele sósavat (???), egy 5 ml-es fecskendővel, és erre kellett öntögetni egész nap a produktumot.
Már kora reggel felment a vérnyomásom, mikor kérdeztem 6:15 körül, ahogy Zaza először pisilni akart, hogy az első ugye a wc-be, és a többi az üvegbe?
- Nem, az első is egyből az üvegbe.
Okés! Én nem így emlékszem a menetére, de én csak egy nyomi anyuka vagyok, mit tudhatok én...
Pisilt, leveszem az üvegünket, és egyből dobtam egy hátast.
Az üvegből masszív savanyú uborka szag csapott meg, ami kevésbé gáz, az igazi sokkoló az volt, mikor látom, hogy a kupakon körbe ujjnyi vastagon áll a fekete-szürke-zöld penész.
Szólok a nővérnek, hogy uborkaszagú és penészes az üvegünk! Nem baj ez egy kicsit?!
- Hm... Szerintem nem befolyásolja a vizsgálat eredményét, öntse csak bele nyugodtan Anya a bili tartalmát.
Így csinálnak birkát az emberből, amikor elégszer mondanak ellent, és állítanak be engem egy hisztis, akadékoskodó, hülye picsának, egyre inkább fásultan beletörődöm a dolgokba - ez a hét nagy tanulsága.
Eltelik bő 1 óra, jön a nővér, hogy bocsi, a produktumot öntsem már majd ki, és szóljak, ha megyünk legközelebb pisilni, mert az elsőt csak nem kellett volna a gyűjtésbe belevenni. (Húúúúúú, na kinek volt igaza???)
Kezdtük újra az egészet. (csak a penészes csavaros üveg volt még mindig ugyanaz...)
9-kor beszóltak, hogy itt a kicsi, gyorsan kabátot, cipőt, visznek be a kórházba a pszichológushoz.
Előtte pisiljünk, mert 1,5 óra kb. míg visszaérünk.
Okés.
Odaérünk, üres váró.
Doki nénik ki, köszönnek kedvesen, ott a tegnapi dokink.
Aztán bemennek az irodáikba, és....
Várunk.
Várunk.
Várunk....
NAGY SOKÁRA behívnak végre, Zaza kap újabb rajzos feladatot, engem meg kérdezget a baleset körülményeiről, hogy volt-e ájulás, mióta változott meg a magatartása,...
Aztán mondja, hogy üljek ki, bent maradnak Zalánnal.
10 perc után újra be.
Okés, szedjen B6 vitamint, meg Nootropilt, az agyi idegpályák megerősítésére, a sejtek belső szerkezetépülésének gyorsítására, meg nem is tudom még miért.
No meg majd 2 hét múlva jöjjünk, adott időpontot, és csinál egy terheléses, meg nem tudom még milyen tesztet, hogy miért tartható fent ilyen nehezen hosszú távon a figyelme, stb....
Okés.
Aztán mondja, hogy van még itt 2 gyerek a gyerekkórházból, azokat megvizsgálja, és majd csak akkor hív betegszállító autót értünk.
Fél 11-kor, mikor 9-től idáig csak velünk végzett.
Szóltam, hogy nem annyira nyerő, mert pisilnie kell már a srácomnak, nem lehet se wc-be, se pohárba, sem sehová, egyből savra kell rakni.
Jó, akkor hív kocsit.
Kiállunk az épület elé, és várunk. Várunk. Várunk.
Jön az autó bő 15 perc múlva, majd elmegy előttünk, és kihajt a kórházból.
No, itt vesztettem el a humorérzékemet végleg, meg az összes mindenféle pozitív hozzáállást, és türelmet, és az út szélén elkezdtem bőgni, mert annyira, de annyira dühít, idegesít, MEGŐRJÍT tehetetlenség, a töketlenkedés, és ez a sok f@aszság, amit egy icipici odafigyeléssel, kicsi emberséggel simán, lendületesen, mindenkinek jól eső módon lehetne kezelni!
Még 15 perc ácsorgás után már tele volt a t*k*m is az egésszel, fogtam, hívtam a kórházat, kapcsoltattam az osztályt, és szóltam a nővérnek, hogy itt állunk már egy fél órája legalább, a srácom bepisil, és ha lehetne, az a nyomorult betegszállító induljon már ki végre értünk, mert leszarom a kórházi szabályzatot és elindulok mostmár gyalog be vele a kórházba!
Jött is hamar a kocsi, bevitt, és 12-re már ott is voltunk a kórtermünkben.
Más vizsgálatunk már nem volt aznapra, csak az lett volna a feladat, hogy gyűjtsünk sok-sok mintát.
Egy ekkora gyereknek elvileg 1,5 l folyadékot kellene fogyasztania, és kb. ennyit pisilnie, de Zalán totál az én vérem: nem iszik.
Volt már 2* 24 órás gyűjtésünk, elsőre 800 ml-t produkált, és marhára le lettem cseszve érte, hogy ki akarom én ezt a gyereket szárítani? Vagy miért nem itatom?! így is vesebeteg, még jobban tönkre akarom tenni a veséit?!
A 2. alkalom épp ezért tök stresszesen telt, egész nap vízzel, rostossal, teával rohangásztam utána, itattam volna állandóan, de egy rémálom volt az egész.
Így sikerült valahogy 1 l felett egy picivel teljesítenie.
Most sikeresen eljutottam arra a pontra, hogy fél óránként megkínáltam, hogy igyon.
Ha ivott, ivott, ha nem, nem érdekelt.
Épp eléggé stresszesek voltunk már mindketten, nem akartam még ezzel is tetézni, plusz lássák csak az igazi, hétköznapi valóságot: ENNYIT iszik.
Lehet ez is egy tünet, ha meg nem, akkor meg nem mindegy? Az üvegünk úgyis penészes, most kergessem őrületbe a hisztimmel is, hogy : IGYÁL?!
Ma reggel 6-kor pisilt egy utolsót, sikerült 720 ml-t produkálnia 24 óra alatt.
Nem érdekel.
6-kor elkezdték az utolsó vizsgálatot, egy tejcukor terhelést.
8:15-re fejeztük be, addigra oda ért a kezelőorvosunk is.
Megbeszéltük, hogy az eddigi leletei mind negatív:
- a neurológián az EEG
- a szemészet
- a fül-orr-gégészet (ezt simán csak behazudta a doki, hogy megnézte Zalánt, de bizonyítani nem tudom, a szavam áll az övével szemben, szóval...)
- a hasi UH okés, az üregrendszeri tágulata olyan, mint szokott: megvan, vele együtt nő, de nem kórosan nagy.
- a tejcukor terhelés is negatív.
A savra rakós vizeletvizsgálat eredménye majd valamikor a jövő héten lesz meg, de ezen kívül minden okés.
Nem találtak okot a fejfájásra.
A pszichológusnál lesz 2 hét múlva még az a körünk a terhelés miatt, és szedjük az "agyérlelő vackokat", de gyakorlatilag nem találtuk meg az okot.
Anyáék 10 előtt beértek értünk, gyors összepakoltunk és 11-re már itthon is voltunk!
Kedden vissza kell mennem a zárójelentésért, és kb. ennyi.
Tanulság?
A dokik a gyermekkórházban (2-3 kivételével) mind kedvesek, közvetlenek, fiatalok, tényleg tök rendben vannak.
A nővérek (2 kivételével) cukik, közvetlenek, segítőkészek, aranyosak, gyerekszeretőek.
Az emberi oldallal ITT semmi baj nincs.
Viszont az ügymenet az iszony lassú, küszködős, soha semmi nem úgy megy, ahogy én a józan parasztim alapján elképzelném.
A szakrendelőben, a kórházban szörnyű a kupi, nem cél, hogy gyorsan sok gyereket megvizsgáljanak, csak tökölődnek. NEM GÖRDÜLÉKENY, nem ésszerű semmi.
Lehet fáradtnak lenni. Nekem is, neked is, az orvosnak, ápolónak is.
Lehet unottnak lenni. Nekem is, neked is, az orvosnak, ápolónak is.
Lehet rossz passzban lenni. Nekem is, neked is, az orvosnak, ápolónak is.
De ez pont egy olyan műfaj, amibe nem csak úgy belekeveredik az ember.
Egy boltban nem meglepő, ha egy gépész, vagy vízvezeték szerelő, netán egy sima gimit végzett pakolja a konzervet a polcra. Tök mindegy, a konzervnek is, nekem is.
De egy orvos, vagy egy ápoló azért van a kórházban, rendelőben, mert ezt a hivatást választotta, ezt tanulta hosszú évekig.
Ha tudom, hogy allergiás vagyok a lisztre, nem megyek péknek.
Ha tudjuk, hogy fárasztó, és megterhelő testileg-lelkileg a betegekkel foglalkozás, meg sem igazán fizetik, akkor nem választjuk.
Aki meg igen, attól igenis elvárnám, hogy tegye oda magát 100%-osan!
Tudom, egy idealista, beképzelt némber vagyok, de szerintem ennek így kellene működnie...
Ja, és akkor jönnek a kedvenc cikkeim, hogy emberemlékezet óta nem volt ekkora fejlesztés az egészségügyben!
Na ettől sírva fakadok!
Mikor minden reggel ahogy jöttek a kötelező lázmérésre, vérnyomás mérésre a nővérek, és a vérnyomásmérő annyira SZ@R volt, hogy 4-5-6. nekifutásra mérte csak meg a vérnyomást...
És a nővér nem győz bocsánatot kérni, majd mikor viccesen megjegyzem, hogy már 4-5 alkalommal feküdtünk itt bent, de mindig ez volt, akkor csak keserűen sóhajt egyet, hogy jaja, ez van évek óta.
Nem kapnak ÚJ eszközöket. Nincs olyan vérnyomásmérő, ami új lenne, a leselejtezetteket újítják fel nekik, és ezzel küszködnek.
Nem dolgoznak, KÜSZKÖDNEK vele!
Egy nyomorult kis 20-30-40 ezer forintos eszközről beszélünk, nem több milliósról!
Nekik a napi életüket könnyítené meg, no meg a betegek is pontosabban lennének kontrollálhatóak, ha kapnának minden osztályra csak 1 db új, használható vérnyomásmérőt pl.
És ez csak egy icike-picike kis szelet az egésznek a férgességéből.
És ha most nagyon demagóg, és aljas akarnék lenni, megemlíthetném, amivel tele a falam tegnap óta, a nyomorult szarrá fizetett focistáinkat, akiken a fél világ röhög, mert egy ált.iskolai focicsapat is simán hozta volna azt, amit ott ezek összeszerencsétlenkedtek.
De beléjük pumpálják a milliókat, új stadionokat (nem új kórházakat!) építenek neki, majd attól biztos nem lesznek ennyire balfék, tehetségtelen banda.
Tök jó, hogy gyerektelen hétvégém van, most jól kidühönghetem magam, aztán jöhet a relax, és hétfőn újra mosolygok.
De ma úgy kb. totálisan tele van a púpom ezzel az egésszel....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése