Mindenkinek megvan a maga véleménye a dologról, amihez ragaszkodhat, és ehhez maximálisan joga is van.
Csak engem néha borzalmasan zavar, mennyire elutasítóak, negatívak az emberek.
Miért nem lehet elfogadónak, toleránsnak lenni, egy ilyen igazából semmi vizet nem zavaró dologban?
Zavar a fanatizmus, a szélsőségesség, minden témában.
Soha nem tartottam igazi Halloween ünnepet.
Nem járnak a srácaim jelmezben csokibeszerző útra, nem tartunk Halloween partit, nem veszek egy fél lakásnyi Halloween kütyüt, díszt, vacakságot.
Viszont faragunk tököt a srácokkal, vigyorgó tökpofát, mert szuper dolog kézzel alkotni valamit, közösen, sokat nevetve, sokat bénázva.
Aztán bele tesszük este a mécsest, és örülünk a fénynek, annak, hogy milyen klassz lett a kis csálé, idétlen tökünk.
Szimplán ennyit jelent nekem a Halloween.
De én az emberiség azon részéhez tartozom, aki kíváncsi, aki kérdez, keres, olvas.
Tudom, mi az eredete.
Tudom honnan jött, mit jelképezett, és látom, mivé vált.
Az elüzletiesedett része marhára nem szimpi, mint ahogy a könyökömön jön ki a Valentin napos plüss szíves giccsáradat is pl.
De butaság lenne szerintem mereven elutasítani magát az ünnepet, csak mert az amcsik így félremagyarázva vitték be a köztudatba.
Aztán azon is elgondolkoztam, hogy amúgy nem is annyira hülyék ezek az amerikaiak.
Az ünnep tökéletes alkalmat ad egy nagyon fontos dologra: szuper jó közösség építő!
Összehozza a szomszédokat, utcabelieket, a kisvárosok lakóit.
Lehet egész évben nem jönnek össze de ezen a napon igen.
Kedvesen beinvitálják egymást az otthonukba, beszélgetnek, nevetnek, esznek, isznak, egyszerűen csak jól szórakoznak, jól érzik magukat.
Tegnap beszélgettünk a Senshis klubdélutánon, hogy mennyire nehéz tömegeket megmozdítani.
Milyen nehéz elérni, hogy 20-30-50-100- x ember együtt csináljon valami.
A lépcsőházban a közvetlen lakótársakkal sincs kontakt.
Köszönünk, és pont.
Nem, tényleg nem vágyom rá, hogy naponta az összes lakótárs végigkilincseljen nálam, én sem akarok becsüccsenni minden nap valakihez, nem kell így lesarkítani.
De teljesen vadidegenek vagyunk egymásnak, néha az sem tűnik fel, ha valaki eltűnik.
(... mint nyár elején a fél emelettel lentebbi bácsi, akit 5 nap után találtak meg az ágyában...)
Néha olyan jó lenne kötetlenül valami miatt összejönni, mókázni, őrültködni, nevetni!
Csinálni valamit.
Alkotni, zenélni, táncolni (már aki szeret), bármit csinálni!
Itt, legalábbis Szeghalmon nem igazán lehet mozgósítani tömegeket.
Ha lenne egy ilyen "buta ünnepkörünk", milyen jó alkalom lenne az összejövetelre?! :)
...és attól, hogy elfogadom, hogy van aki ünnepli a Halloweent, nem tagadom meg azt, hogy létezik egy Mindenszentek is.
(...mondjuk a kettő nem is egy napon van, már eleve ezért sem értem a nagy ellenkiabálást.)
A szülinapomon gyújtunk gyertyát a szülinapi tortámon, a születést megünnepelendő, és gyújtunk a temetőben is, az elhalt szeretteinkért.
Születés - halál.
Az életutunk 2 végpontja.
De ami a kettő között van, az az igazán fontos.
Ne rontsuk már el, ne tegyük tönkre a folyamatos harccal, az ellenségeskedéssel, a vitával.
Egy olyan dologban meg főleg teljesen felesleges az indulatos hangulatkeltés, ami ennyire ártalmatlan.
Nincs igazam?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése