2013. október 17., csütörtök

Indián nevem : Jókedvhozó

...és törhetem a fejem, hogy ez most végső soron pozitív vagy negatív, rám nézve?! :D

Szünetben sztoriztunk a közvetlen kollégákkal, és sikítva, sírva nevetés lett a vége.
Valahogy mindig úgy alakul, hogy ahol megjelenek, mindig erőteljes vigyorgásba megy át a hangulat.

Kérdeztem is a csajoktól, mikor már újra volt levegő, és letörölgettük a könnyeinket, hogy nem is értem, hogy bírták ki nélkülem 2,5 hónapig?

- Ugye hiányoztam? Milyen volt nélkülem? :D

Erre megszólal az egyik hölgy:

- Akkor csend volt...

Mivel én egy végtelenül optimista ember szeretnék lenni, most ez inkább dicséretnek veszem... :P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése