Más kultúra, más vallás, más szokások, más-más...
Ma kaptam egy kis kitekintőt, a tegnapi halloween-mindenszentek újabb körére válaszul.
Vagy kiegészítésül?
Érdekes, hogy 1-1 ünnep mennyi féle gyökérhez csatolható vissza!
Most itt egy újabb, amit eddig még nem ismertem, és köszönöm, hogy ezt a vonalat is magamévá tehettem! :)
"Az ősi magyaroknál az ŐSÖK NAPJA november 1.
Az ősök tisztelete az egyik legfontosabb erkölcsi parancs.
Ez az idő a druida hagyományok szerint is az időn kívüliség időszakának számít.
Ezen az éjszakán fellibben a mi világunk és az őseink lakhelye közt feszülő lepel, és az arra felkészültek biztonságos kirándulást tehetnek a túloldalra.
Ez az ünnep a mindenszentek-, halottak napjában őrződött meg.
A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg október 31. éjszakáján, bár mára már az egész világon elterjedt.
Ehhez a naphoz közel ünneplik a katolikus keresztények a Mindenszentek napját (november 1-jén) és protestánsokkal együtt a Halottak napját (november 2-án).
A kereszténység terjedésével a szokásokat a pogány ünnepekhez igazították az ősi szokások betiltása helyett.
Így a egykori kelta halottkultuszhoz kapcsolódó téli napéjegyenlőség időpontjában megtartott pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett.
A samhain (ejtsd: száuiny, vagy szaviny) a gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-én ér véget.
Rengeteg, területenként eltérő hagyomány társult ehhez a naphoz.
Az „alapkoncepció” azonban mindenhol nagyjából azonos: ezen az éjszakán a világ rendje felborul, fellibbennek az evilág és a túlvilág (természetfeletti) közötti határok.
Megnyílnak a sídhk (tündérdombok), és az emberfeletti lények, valamint a halottak szabadon járhatnak köztünk.
De nemcsak a holtak jutnak fel az evilágba, ilyenkor evilági hősök is könnyen bejuthatnak a sídh birodalmába.
A nép körében ez az ünnep jelentette a kemény mezőgazdasági munkák után való pihenés első napját is, az örvendezést.
Így - akárcsak nálunk a regősök karácsony-újév környékén – az írek is házról házra jártak csoportosan kántálva, hogy elűzzék a háztól a rontó szellemeket, némi kis megvendégelés, fizetség fejében, amely fizetséget aztán többnyire az ünneplésre használták fel.
Samhain ünnepéhez számtalan szertartás kapcsolódik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája.
Szokás volt örömtüzek gyújtása.
Ilyenkor a család körbeülte a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást.
A különböző jelekből való jóslás is igen elterjedt volt a nép körében.
Az ünnep fontos jelképei a töklámpás és a varázséjszaka gyümölcse a nemes alma.
Ami, a termékenység és az élet szimbóluma, Venus, Aphrodité, Iduna és más római istennők attribútuma.
A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll: Perszephoné gránátalmamagokat evett, így lett az alvilág királynője Hadész, a holtak ura birodalmában.
Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől – akik, mint tudjuk, igen nagy népsűrűségben fordultak elő azokon a tájakon.
A samhain az angolszász területeken a Halloween ünnepben él tovább.
Samhain (ír: szó-in, skót: szaven)
Jelentése: "nyár vége". A kelta évkezdő nap, a tél kezdete.
A kelták két évszakra osztották föl az évet: a tél Samhain estéjétől Beltane (május 1.) estéjéig tartott, a nyár kezdetéig.
Az ünnep más elnevezései: Halloween, Hallowmas, All Hallow's Eve, Mindenszentek Napja, Halálünnnep.
A legjelentősebb ünnep a kelták számára.
Az óesztendő végét, az új év kezdetét jelöli.
A kelták hite szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és evilág közti határ, a külső valóságunk és belső világuk közti függöny könnyedén fellibbenthető.
A halottak szellemei eljönnek hozzánk. Ezért gondoskodnunk kell szeretteink szelleméről: megvendégeljük őket, őrájuk is gondolunk, külön terítéket szolgálunk fel számukra a vacsoránknál. Különösen azoknak, akik az elmúlt év során távoztak közülünk.
Az írek régi hite szerint ilyenkor a föld alól is előbújnak mindenféle jó, vidám, de ártó, gonosz lények is. Ez utóbbiaktól megóvhatjuk magunkat, ha ijesztő képűre faragott töklámpást állítunk az ablakunkba, udvarunkba, kertünkbe, amelynek belsejébe egész éjjel égő gyertyát állítunk.
Ugyanezt a célt szolgálja a maskarás fölvonulás is, ez a szokás most is él az angolszász országokban, ahol leginkább Halloween néven ünnepelnek, és gyerekek is, felnőttek is ijesztő maskarákba öltöznek, (többnyire az épp aktuális horrorfilm hősének képmását öltve), így ijesztgetve egymást és elűzve a rossz szellemeket. - Az eredeti kelta szokás szerint csak a felnőttek mulattak ily módon.
Samhain ünnepéhez számtalan szertartás, jóslás kötődik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája.
Ilyenkor a család körbeüli a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Másutt szeánszot ülnek, tarot-kártyát vetnek, vagy rúnából jósolnak. Ezen az éjszakán különösen hatásos, ha tükör előtt elsuttogjuk a kívánságunkat.
A jóslások hasonlóak a mi szilveszteri szokásainkhoz: jövendőbeli, házasságról, a várható éves időjárásról és egyáltalán, a jövő évben várható szerencséről tájékoztatják a kíváncsi kérdezőt.
Néhány almajóslás Samhain éjjelére: aki először almába harap, az lesz az első az év során, aki házasságot köt. Ha egy szép, egészséges, hibátlan piros almát meghámozunk óvatosan úgy, hogy a héja egyetlen összefüggő csíkban maradjon, és ezt a héjat bal kezünkkel óvatosan hátrahajítjuk jobb vállunk fölött, akkor az almahéj-tekervényből kirajzolódik igaz szerelmünk neve.
Skóciában köveket tesznek a tűzbe ezen az éjszakán.
Akinek a köve másnapra elhomályosodik, az meghal a következő évben. Ha a tűzhely hamujában másnap lábnyomot találunk, valaki meghal a családból a következő évben- mégpedig az, akinek a lába éppen beleillik a nyomba.
A Samhain igazi értelme, jelentősége az eltávozottakkal való kapcsolat fölidézése, emlékük, szeretetük ápolása, majd békés elbocsátásuk, egyúttal előretekintés, az érkezők fogadása.
"Engedd távozni a távozni akarót, engedd érkezni az érezni akarót" - soha ennél alkalmasabb időpontot!
Lelkünkben is felidézhetjük ilyenkor az elmúlt év "eltávozottjait", személyeket, történéseket., "vendégül látjuk" őket, megtiszteljük, majd békében elbocsátjuk, hogy aztán nyugalomra találjanak és figyelhessünk az új történésekre.
Lelki történésekben ugyanezt a rítust járjuk végig ebben az időszakban: számot vetünk az év közbeni munkánkról önmagunkkal kapcsolatban, letisztázunk, lezárunk, elengedjük az elmúlásra váró dolgokat, nyugovóra térünk, megpihenünk.
Ősi magyar hagyományainkban ugyanez a rítus és szokáskör létezett, létezik, mint a kelta hagyományokban. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése